A napokban végre elkészült a férfiviselet utolsó darabja is! A bujkákat Erdélyben, Türe községben Bálint Tibor szabómester készítette. A címlapon mindenki megnézheti a viseletről készített képet, de a március 15-ei városi ünnepségen élőben is találkozhatnak velünk.
Amikor az első négy ruhát hazahoztuk és ráadtuk táncosainkra, szembetűnő változásoknak lehettünk tanúi. Főleg a szakközepes fiúkon uralkodott el valami titokzatos érzés. Egész lényük megváltozott! Viselték, nemcsak hordták! Azok a legények, akik sok iskolai kudarc után nálunk kötöttek ki, megtalálva helyüket, sikerélményekkel gazdagodva, a magyar néptánc és népi kultúra értékeivel felvértezve megállják a helyüket a tanulásban és a művészeti munkában is. Ezt látva nem sajnáljuk azt a sok pénzt, amibe a kosztümök elkészítése került.
Természetesen a tanulók szorgalma mellett szükség van olyan kiváló pedagógusokra, koreográfusokra is, akik a Patkós Irma Művészeti Iskolában dolgoznak. Ők azok, akik segítik őket, teret adnak művészi ambícióiknak. Szeretettel és odafigyeléssel gondoskodnak róluk.
Valóban nem a ruha a lényeg, de a bujkáknak köszönhetően bújt ki belőlük az a felelősségtudat és tenni akarás, amire pedagógusaink építkezhetnek. A tánc fegyelemre szoktatta őket. Becsülete lett a munkának, a teljesítménynek!
Jámbrik Máté színész-táncos kollégám, aki Majláth Árpád koreográfussal együtt segíti a szakközepesek felzárkózását ezekkel a szavakkal fogadta az új ruhákat:
„Én nagyon örülök a ruháknak! Gyönyörű, és ritka kincsnek számít ebben a nyugatias világban. Büszkén viselem ezt az erdélyi magyar népviseletet!”
