Ideális esetben a gyermek korai értelmi fejlődése a család közegében zajlik. Öt érzékszervén keresztül fedezi fel a világot, ezért bőséges látási, hallási, tapintási, ízlelési és szaglási ingert nyújtó otthon táplálja megfelelően természetes tudásvágyát. Beszédtanulását nagymértékben befolyásolja a család tagjaitól kapott szóbeli ösztönzés: ha szülei sokat beszélnek hozzá, bátorítják, kiigazítják és pozitív visszajelzéseket adnak – együttműködnek veleszületett tanulásvágyával.
Az ilyen gazdag nyelvi környezetben növekszik szókincse és mondatalkotási képessége, melyek segítségével hamarosan már érzéseit, gondolatait és vágyait is ki tudja fejezni. Ez persze nem csupán az anyanyelv elsajátítására érvényes, hanem az értelmi fejlődés minden egyéb területére is. Ha a család nem biztosítja ezt az alapvető ösztönzést, a gyermek érdeklődése és tanulási képessége nem fejlődik megfelelően, és valószínűsíthető, hogy iskolai teljesítménye is gyenge lesz. Az iskola pedig aligha alkalmas arra, hogy kompenzálja az otthon ingerszegénységét.
A kisgyermekkori tanulási képesség fejlődésének másik feltétele a kellemes családi környezet és a szeretetteljes légkör. A gyermek életkorának megfelelő érzelmi érettségre van szüksége ahhoz, hogy tanulási képessége optimálisan fejlődjön. Minél érettebb és kiegyensúlyozottabb tehát érzelmileg, annál jobban tud tanulni. A gyermek érzelmi fejlődésére pedig szülei vannak a legnagyobb hatással. A gyermek szeretetigényének betöltésére van szükség ahhoz, hogy végigjárja érzelmi fejlődésének lépcsőfokait, és ily módon felkészüljön az előtte álló feladatokra.
