Nem utolsó sorban pedig eljutottunk a Kutyakaparó csárdába is, amiről Petőfi így írt:
… A harangszó a távol falukból
Meghalni jár ide,
S az eltévedt madár körülnéz csak
S odább megy ízibe.
Még a nap sem süt itt úgy, mint máshol;
Bágyadtabb sugára,
Mintha szánakozva tekintene
Ez árva csárdára…
(részlet)
Talán ez a pár sor érzékelteti, hogy manapság miért vágyik egyre több holland erre a tájra. A csönd és a nyugalom jellemző erre a vidékre, és talán már a bor is jobb, mint Petőfi idejében volt (erre is utal „sajnos” a versben).
Az említett Dél-Pest megyei kirándulásig az általam immár 15 éve vezetett túracsapat is inkább távolabbi helyeket keresett fel. Azóta viszont minden évben van legalább egy alföldi túránk, és néha sokkal szebb tájakat, – és ami nekem a legmeglepőbb – sokkal szebb erdőket fedeztünk fel, mint a hegyekben.
A következő számokban bemutatok néhány közeli helyet, amit szerintem érdemes felkeresni, ha van egy szabad vasárnap délutánunk. Azonban azokra is gondolok, akik messzebbre szeretnének menni. Megpróbálom olyan látnivalókra felhívni a figyelmet, ami talán nem annyira közismert, de szépsége, különlegessége miatt érdemes rászánnunk egy-két napot.
Tábori László elnök Ceglédi Honvéd Sportegyesület Természetjáró Szakosztály
