A tábor túlzsúfoltsága, a gyenge és egyoldalú táplálkozás és a mostoha higiénés körülmények következtében a legyengült szervezetű emberek közül több mint ötezren lelték halálukat itt, főként járványokká terebélyesedő tífuszban és vérhasban, valamint alultápláltság miatti végelgyengülésben.
A város vasúti csomóponti helyzetéből adódóan a komplexum nemcsak gyűjtő-, hanem tranzitszerepet is betöltött. Két, egymáshoz közeli „telephelyén”: a huszár és a páncélos laktanya területén mintegy 40-40 ezer foglyot őriztek egyszerre. Erről tanúskodik az a több ezer tégla-felirat, illetve rajz is, melyeket a foglyok és katonák – köztük Mádi Szabó Gábor színművész – készítettek.
E jelek történelmünk egy fontos epizódjának egyedülálló emlékei, melyek nem csupán megóvásra, de akár világörökségi címre is érdemesek volnának – vélekedett a történész, kiemelve: „akár legyőzött katonaként jogosan, akár polgári lakosként jogtalanul vetették őket fogságba, áldozatok voltak, akiknek kijár a tisztelet és az emlékezés”. Az emléktáblát Jójárt György helyi gyermekgyógyász kezdeményezésére, közadakozásból állították Cegléden a hajdani huszárlaktanya területén.
3.2
C
Cegléd
2026. április 8. szerda
