– Három?
– A Laci, a Gina lovam, meg én.
– Családotok van?
– Persze három gyerek, meg a feleség, meg a Lacit is befogadtuk.
– Szerinted miért félnek itt az emberek?
– Megmondom, ahogy van, azért mert nagy a bűnözés. Jogosan félnek az emberek, mert még éntőlem is lopnak, cigány a cigánytól. Négy tyúkom, kaszám, vasvillám bánta, minden, ami mozdítható azt viszik.
– Mi volt a legnagyobb siker Cegléden?
– Öregszőlőbe a Laci bácsinál dolgoztunk, 4 hétig. Volt ott mindenféle munka sitthordás, vakolatverés, szemét eltakarítás, meg a vashulladékból együtt lett négyszázezer forint. De ő fáin ember volt, kávéval, étellel kínált minket. Mindenki, aki rendes volt velünk Cegléden, az nem idevalósi, a ceglédiek meg kiabálnak velünk és elüldöznek.
– Nem gondolkodtál azon, hogy mégiscsak azoknak van igazuk, akik elmennek lopni?
– Nézd, nekem három gyerekem van. Bemegyek hozzád dolgozni, meglátok valamit 5000 Ft értékbe, ellopom, lebukok, kapok egy évet. Na, akkor jót tettem a családomnak?! Mondom ezt másoknak is, de egyik fülükön be, a másikon ki.
– Munkahelyre nem gondoltál elmenni?
– Nincs nekem iskolám, írni-olvasni se tudok, de hiába van valakinek 10 osztálya is, meg jogosítványa, de életcélja nincs. Nem jön rá, hogy hoppá ne lakjak már dzsumbujban, koszban… Nekem már a dédszüleim is lókereskedéssel, fuvarozással foglalkoztak.
H. László, mint megtudom szakmája szerint villanyszerelő technikus, 52 éves és jóval közlékenyebb „főnökénél”. A szokásos történet az övé: magánéleti krízis, közben az építőipari szektor válsága, munkanélküliség, végül pedig hajléktalanság.
– Nekem nem büdös a munka, de nincs munkalehetőség, vagy nekem nincsenek kapcsolataim – mondja Laci. – Ez már a mindennapos létfenntartásról szól, ezért minden lehetőséget megragadok. De persze jó lenne a szakmámban, tiszta, meleg környezetben dolgozni. Most a Pisti befogadott, van szállás és koszt. Segítjük egymást.
– Azt kérem, akik olvassák most ezt a beszélgetést, – használja ki a lehetőséget Laci, hogy megszólítsa a ceglédieket – hogy ha csalódtak is valakibe, ne vegyenek egy kalap alá mindenkit. Mindig azok húzzák a rövidebbet, akik tényleg becsületesen próbálnak élni. Elég egy fekete bárány és már általánosítanak az emberek. Ha a becsületet lerontják, azt nagyon nehéz helyrehozni, vagy nem is lehet. Olyanok az emberek, mint a Gina, szemellenzővel látnak. Próbáljanak meg – csak egy kicsit – nem olyan kemény szívűek lenni.
