Visszatérve az eredeti témámhoz. Akkortájt, amikor az „egy fecskés” utcai szemétszedésemhez nem csatlakozott senki, illetve nem lett nagy eredménye, felhívtam a Polgármesteri Hivatalt. Az, hogy senki nem tudta, ki az illetékes, és mindenki kapcsolt egy vélt megfelelő ügyintézőt, nos, ez itt, mi kicsiny országunkban megszokott, nem is vártam mást. A végén két kompetens telefonszámot kaptam. Egyik a járda, és a hozzá tartozó egy méteres sávban lévő füves részért volt felelős, a másik számon elérhető úr az egyéb, bokros fás füves területért. Révbe értem, hát beszéljük vele! Az úr ki is jött, elborzadva látta, hogy az általam telefonon leírtakat ő igazából el sem tudta képzeli, a valóság sokkal rosszabb! Néhány nap türelmet kért és ígérte, kiküldi a közhasznú munkásokat. Ki is jöttek, a munkát részben elvégezték. A probléma ezzel igen rövid időre megoldódott. Természetesen az erre járó emberek (fiatalok, tisztelet a kivételnek) összetétele és a környezetére való igényessége mit sem változott az elmúlt években. Ez a „front” ismét szeméttel teli, és nincs arra illetékes, aki szívén viselné a tisztán tartását annyira, mint a város többi részén. Mi prolik is igényesek vagyunk, véleményem szerint jogunk van a méltóbb környezethez. A vasútállomástól a Bem iskoláig összesen két szemetes kuka van, abból az egyik alja ki van szakadva, az esetleg a szemét egy kupacba gyűjtésére alkalmas, ha nem fújja szét a szél. Ez sem zavar senkit.
Mellékelve küldök néhány képet a jelenlegi állapotról. Valaki elkezdett kb. egy hónappal ezelőtt valamit. Egy kis bokorirtás, néhány szemét eltávolítása. Mikor leszünk mi is a város része, ahová rendszeresen (hetente) és nem több évenként egyszer jönnek ki a jelzett terület rendbe tételére, tisztítására? Miért kell telefonálgatni, megpróbálni a médián keresztül üzenni az arra illetékeseknek, hogy tegyék a dolgukat? Mikor mehetünk le a füves területre szabadidőnkben és tollasozhatunk gyermekeinkkel anélkül, hogy szemét, illetve kutyaürülék ragadjon a cipőnk talpára? Jelenleg a boltból jövet és menet nem azt tanítjuk gyermekeinknek, hogy nyugodtan fuss egyet a füvön, hanem azt, nehogy „félre” lépj a „gyepre”.
Záró gondolatként még megjegyezni kívánom, hogy több millió forintot költve elkészült egy szép játszó tér a négy emeletesek övezetében. Ott is lenne mit tenni a tisztaság és a közbiztonság őreinek.
Üdvözlettel: Kovács-Megyesi Beatrix
