Ki volt Pais Dezső? 1912 őszén került Ceglédre a budapesti egyetemen 1908-ban diplomát szerzett magyar-latin-görög szakos fiatal tanár, s 1919-ben kérte áthelyezését Budapestre. Néhány évig a III. kerületi főgimnáziumban, majd az Eötvös Kollégiumban tanított, aztán a budapesti egyetem professzora lett. Az MTA tagja, az ősmagyar nyelv, a szószármaztatás és szótörténet egyik legkiválóbb, Kossuth-díjas tudósa. Zalaegerszegen született (1886. március 20.), ott is érettségizett. Háromévi állástalanság után Sopronba hívták, rövid idő múlva kapta ceglédi kinevezését. 1970-ben így emlékezett ezekre az évekre: „Ceglédi tanárkodásom évei – mondhatnám – kielégítő eredménnyel folytak le, a négy világháborús esztendő ellenére is. Ez időben egész csomó hosszabb, rövidebb nyelvészeti dolgozat látott tőlem napvilágot.” (Életem, emlékeim… Minerva 1973.) Számunkra fontos tanulmányt írt a Magyar Nyelv 1914-es 2. számában: Egy fűzfa-név címmel. „Czegléd” nevének eredetét bizonyítja be ebben, a czigle – cegle fanév –d képzős származékaként, sok más, hasonló földrajzi név létrejöttével egyetemben. Gazdag építkezés éveit töltötte Cegléden. A gimnázium éves Értesítőiből kiderül, hogy előadásokat tartott a Ceglédi Szabad Líceumban, tanulmányai jelentek meg az Irodalomtörténetben, a Magyar Nyelvben, felolvasott az Irodalomtörténeti és Nyelvtudományi Társaságban, ezeknek választmányi tagja lett. Rendszeresen megfordult Budapesten, de gimnáziumi munkáját is lelkiismeretesen végezte. Az 1915 júniusi érettségin így nyilatkozott az elnök: „A magyar nyelv tétele jól volt kiválasztva, mert igazolhatja a tanulók olvasottságát és alkalmat ad az önálló fogalmazásra is. Bár egy kissé nehéz a tétel, a tanulók kellő tárgyismerettel dolgoztak, a fogalmazásban elég ügyesek, orthografiai hibáik nincsenek. Szépen dolgozott Szabó Géza.” Korábban az is megállapították, hogy „az írásbeli vizsgálat folyama alatt, sem a dolgozatok felülvizsgálásakor [javításakor] csempészet gyanúja nem merült fel.” A gimnázium irattárában olvasható jegyzőkönyvekből kiderül, hogy nevezett jeles dolgozatíró szóban is szépen felelt Arany Buda halálából és a nyelvjárásokból. Ám lehet, hogy vizsgáztatója az eredményhirdetés után már vonatra ült, mert az bizonyos, hogy a régi magyar nyelv iránt érdeklődő barátaival kedd esténként a Zöldfa vendéglőben találkozott, az un. Kruzsok összejöveteleken. „Németországból hozzánk honosodott Budenz alapította a Kruzsokot – írja az életem… c. kötetben (Minerva 1973.) Eredetileg orosz nyelvtanulás lett volna a célja a vendéglői társaságnak. Ezért kapta az orosz elnevezést (Köröcske).” Itt ismerkedett meg a ceglédi születésű Sági István nyelvésszel is. (Az orosz nyelvtudás az ősmagyarokkal való kapcsolatfelvételéhez kellett, orosz nyelvtudósok révén.) Budapestre távozásakor ezt írta Ries Ferenc a gimnázium Értesítőjében: „A más intézethez beosztottak közül különösen Pais Dezsőnek, a sok reményre jogosító tudós, és hivatásának teljes odaadással élő gondos pedagógus távozása jelent érzékeny veszteséget számunkra.” (A Kossuth-főgimnázium Értesítője Cegléd, 1920. – A gimnázium Könyvtárában.) Bóka László így írt „vidéki” éveiről: „…a nyájas Dunántúl után Cegléd azzal az alföldi magyarsággal ismertette meg, melynek azért is harcolnia kellett, hogy a szél ki ne fújja talpa alól a laza kötésű földet. Ott élt a magyar tanárság sűrű mélyében, a társadalom felszíne alatt, de egy olyan világban, melyben a tudománynak, a művészetnek becsülete volt… Pais Dezső nem volt a miniszteriális urak kedvence, de hajdani tanítványai deres fővel is megemlegetik fényvillantó, tűzgyújtó leckéit.” *
Ezúttal főleg ceglédi éveit szerettük volna bemutatni. A tudós professzor 1973. április 6-án halt meg, negyven évvel ezelőtt. Budapesten a Kosztolányi Dezső téren lakott, nem nősült meg. A házon 2001 óta emléktábla áll: E házban élt és alkotott Pais Dezső (1886-1973) akadémikus, egyetemi tanár, legrégibb nyelvemlékeink tudós magyarázója.” Tanítványai, később barátai is Tosu tanárúrnak becézték, minthogy gyakran elemezte, értelmezte az órákon a honfoglaló ősök hét vezérének nevét, s az akkori kiejtést. Tosu Tas volt, Lélu (Lehel) vezér apja.
Szerette, ha így szólították. A Ceglédi Kossuth Gimnáziumban a fölszinten 2005-ben tantermet neveztek el róla. Sírján, a Farkasréti temetőben híres mondása olvasható: „A tudomány az életért van – és a mi életünk legyen a tudományért!”
Ezúton köszönöm meg dr. Kürti György ny. igazgató úr és Mezeiné Kónya Terézia könyvtáros szíves segítségét a kutatáshoz.
*Bóka László: Arcképvázlatok Akadémiai Kiadó Bp. 1962.
Irodalom: Benkő Loránd: Pais Dezső. Akadémiai Kiadó Bp. 1993.
