Somos Miklós a Magyar Művészeti Akadémia tagja, számos rangos díjjal elismert Munkácsy-díjas festőművész volt, művei az ország neves közgyűjteményeiben, így például a Magyar Nemzeti Galériában is láthatóak. Vallási témájú egyházművészeti alkotásai közül elsősorban az ország különböző településein lévő katolikus templomokban lévő seccói ismertek (Jánoshida, Őrbottyán, Sződ, Fallóskút, Kunszentmiklós). Festői munkássága mellett publicisztikai munkát is folytatott, továbbá a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének is alapító tagja volt.
A felolvasóest bevezetőjében Somos Gyula avatta be a nagy számban megjelent érdeklődő közönséget a kevéssé ismert „családi titokba”, hogy édesapjuk versírással is foglalkozott, és a múlt század második felének legrangosabb íróival, költőivel, így például Weöres Sándorral, Nagy Lászlóval, Csoóri Sándorral és Nagy Gáspárral is szoros barátságban volt. A rövid ismertetés után ismerősök, barátok olvastak fel a kötet legszebb verseiből, és Somos Miklós korábban megjelent művészeti albumában közölt prózai írásaiból. Somos Miklós festészeti stílusát Perneczky Géza művészettörténész a lírai realizmus meghatározással jellemezte, de talán verseire is érvényes ez a jellemzés. A festői munka legfőbb eszközei, alapelemei a vonalak, a rend, a fény és árnyak, a színek a művész verseiben vissza-visszatérnek és életre kelnek, hogy kifejezzék azt a belső valóságot és a tárgyak érzékekkel felfogható világán túli transzcendenciát, amely csak a művészet nyelvén fejezhető ki. A költő és a festő ugyanazzal a problémával küzd, amit a Barcsay Jenőnek emléket állító versében Somos Miklós így fogalmaz meg:
„Mozgásba kezd a mozdulatlan,
Az idő elhullatja perceit
Előre megfontolt alakban,
És a térrel közösségre lépve
Kordába zár mindent s kifeszít
A kis dolgok roppant létezése”
A Somos Miklós munkáiból válogatott tárlatot a FIAM Műhely Kiállítótermében hamarosan, Somos Gyula festőművész legújabb képeiből rendezett egyéni kiállítása követi, ahol a látogatók a most bemutatott könyvet is megtekinthetik.
