Somos Gyula korábbi képein is megfigyelhető a fotó-festmény kombináció alkalmazása, egy-egy ismert műalkotás felbukkanása, valamint a csendélet és a tájkép műfajának egyesítéséből származó, több síkon keresztülvitt, egymásra építkező gondolati tartalmak megjelenítésével kifejezett tematika. Ez a sorozat betetőzi ezeket a törekvéseket. A festő olyan képi világot teremt, amelyben a fotó „nem tűnik fel,” a fotón szereplő műalkotás nem „vendég,” nem utalásként jelenik, meg, hanem a kompozíció szerves része, legtöbbször kulcsfigurája. A fotó tökéletes „realizmusa” és a művész valósághű tárgyábrázolása ellenére oldott, lírai hangulatú festmények ezek, melyeket a művész finom ecsetvonásokkal, a festőkés használatával, egy harmonikus, komolyan átgondolt színvilág megválasztásával, és a tájháttér adta lehetőségekkel ér el. Meglehet, Somos Gyula képei szürrealisztikus stílusú műveknek tetszenek, ám a festményein egymás mellett szereplő motívumok sosem véletlenszerűen kerülnek a képekre. A szürrealizmusra jellemző szabad asszociáció elve mellett egy jól körülhatárolható művészeti tradíció, a keresztény művészet közel kétezer éves szimbólumrendszere az a vezérlő elv, amelynek mentén a képek értelmezhetőek. Ennek az egyetemes művészeti nyelvnek a szimbólumai (pl. a kagyló, a hal, a liliom.) az évszázadok során gazdagodtak, de alapvetően nem változtak, így Somos Gyula képeihez is kulcsot adnak. Somos Gyula „második otthonának” Hollandiának legismertebb festői, mint például Vermeer, az úgynevezett rejtett szimbolika műfajában szintén ezeket a szimbólumokat használták; egy-egy átlagos életképnek vagy csendéletnek tűnő alkotásuk mindig magasabb szintű, azaz erkölcsi mondanivalót hordozott.
Nemcsak rendkívül nagy gyakorlati és elméleti tudás, szerteágazó ismeretek, hanem belső motiváció és különleges meditatív személyiség szükséges ahhoz, hogy, akár egy fényképből kiindulva, valaki képes legyen úgy továbbgondolni és összerendezni, új elemekkel összekapcsolni szimbólumokat, hogy kétezer év keresztény művészetének tradícióját tovább gazdagítsa, és alkotásai segítségével a modern ember sokszor kiüresedett világába képes legyen becsempészni a transzcendenciát.
