Köszönöm
Rád bíztam a legnagyobb
kincsemet,
S arra kértelek óvjad,
és szeresd!
Te anyja helyett anyja voltál,
Ha baj volt, engem pótoltál.
Öledbe vetted, ringattad,
Felemelted, simogattad,
S vártad. Vártad mindig:
türelemmel, szeretettel,
és jókedvvel,
derűvel és kacagással,
játékkal és tanulással.
Megtanítottad a jóra,
kedvességre és jó szóra.
Köszönöm, hogy vele voltál,
Hozzá mindig szépen szóltál,
S csiszoltad a kincsemet,
Addig, amíg ékkő lett!
Köszönöm, hogy te vagy ki óvja, védi,
Köszönöm óvó néni!
Persze a vers végén az óvó néni helyére írhatnék tanító nénit, tanár nénit, tanító bácsit, tanár bácsit, vagy daduska nénit is, hiszen mindenkinek jár a köszönet!
Én most szülőként a városban tevékenykedő összes pedagógusnak szeretném megköszönni a törődést, a szeretetet, a gondoskodást, a tanítást, a nevelést, a figyelmet, a jó szót, a mókát, a kacagást és mindent, amit a gyermekeink az évek során kaptak!
