Ha már ügyelet. Június 6-án délutántól több alkalommal ürítettem a gyomortartalmat, s következő nap sem múlt el. Még a víz sem maradt meg bennem. Másnap reggel ügyelet. Diszpécser: menjek be az ügyeletre, de miért nem várom meg a háziorvos rendelési idejét, s menjek ahhoz.
Fene a fajtámat, de délutános ismét a háziorvos! Nincs más választásom, taxival mentem, mert ugyebár a „disz-pinty” gondolata szerint a kiszáradt és kimerült beteg képes a hosszútáv-gyaloglásra. Mellesleg megemlítettem neki, hogy nincs autónk…
Sebaj, hiszen az alsóbb rétegek olyan jól el vannak eresztve, hogy futja taxira… Elmondom az orvosnak mi a problémám. Szerinte gyomorhurut, kapok egy koktélt, amitől jobban kellene lennem, de különben se aggódjak, el fog múlni. Jó tanácsként diétázzak és a vizet is csak fokozatosan: fél óránként egy korty. Este se változik az állapotom, SBO (sürgősségi betegosztály)
Ha olvassa az érintett: szombaton reggel ileusszal (bélelzáródás) megműtöttek! Egyetlen pozitívum a történtekben, a sebészeti osztály! A nővérek megérdemelnek minden tiszteletet, mert úgy bánnak a betegekkel, ahogy azt tanítják, s még akkor is mosolyognak, amikor a hisztis, eléggé nehéz természetű férfi elküldi őket melegebb éghajlatra, csak mert nem azonnal futottak, amikor ő óhajtotta.
