– A városok a helyi nevezetességeket kulturált, jól áttekinthető köztéri tablókon mutatják be. A turista tájékozódását szépen kivitelezett eligazító oszlopokon elhelyezett, jól olvasható táblák segítik;
– A legtöbb helyen a grafiti mázolmányokat közakarattal eltüntették, míg Cegléden ez egyfajta sikk;
– A történelmi, és helyi neves személyek nevét viselő utcák elején kiteszik az illető életútját röviden bemutató emléktáblát. Sőt! Egyre több helyen, az arcképét is;
– A szaporodó körforgalmak közepe szépen díszített, parkosított. Nálunk ez állítólag a közforgalmat zavarná, és balesetveszélyes lenne…
– Nem távoli környékünkön, a településeken gombamód szaporodnak a színpompás rózsaágyások. Foghíjmentesek a nyírott sövények, szinte frissen mázoltak a padok, és ápoltak, gondozottak a köztéri faszobrok, díszkapuk;
– Gyulán, a strandon a fákat, a köztereken a virágokat egységes táblákon magyarul és latinul nevesítik;
– Kánikulában párásító berendezések hűsítik az utcarészeket, és vendéglátói teraszokat is;
– Általános jelenség, hogy nem csak megőrzik, hanem ahol lehet, újabb fákat és fasorokat telepítenek. Gondoljunk a Budai útra, amely már réges-régen megérett fásításra.
Ezek csak kiragadott példák, amelyek között lehet megszívlelhető, helyben is megvalósítható. Ehhez azonban átgondolt, átfogó felkészülési terv kellene, amelyben a számos „Ceglédért” egyesület is önként vállalhatna számon kérhető feladatokat. Ugyanez vonatkozna a helyi pártokra is, mert 2014. az évforduló mellett, a választás éve is. Ne csak egymás ellen harcoljanak, hanem lehetőségeik szerint tegyenek a városért! Szavak helyett, tettekkel is bizonyítsák a választópolgároknak, hogy a 650 éves Cegléd mindenki városa. A Mi Városunk!
