„Jaj! Ne dobjuk el, mert hátha jó lesz valamire!- mondjuk sokszor, amikor a selejtezéskor előkerült ”kacatokat” a szemétbe akarjuk dobni. Lám a szellem, az ötlet ezekben az „értéktelen”, vagy inkább annak tűnő anyagokban is meglátja a szépet, hasznosat; az alkotást…”- írta Baldavári Laci bácsi a 2004-es foltvarró kiállítás emlékkönyvébe.
Magam is láttam azt a bemutatkozást, számos munkára emlékezem. Közös a jelenlegi tárlattal, hogy játékosabbá, kuckószerűvé változtatták a Művelődési Központ Galériáját a Folton-folt klub tagjai, valamint hogy a hűséges pártfogó, Laci bácsi ismét ott volt az október 12-én tartott megnyitón, és verssel emelte annak fényét.
Pedig még mindig nem találja a helyét ez a kézműves ág. Népművészetnek túlságosan új keletű, iparművészetnek hétköznapi, képzőművészetnek funkcionális – panaszolja Dinnyés Istvánné a klub vezetője. Működésükhöz így most is nehéz támogatást szerezni, pedig Hegedűs Ágota alpolgármester asszony lelkesedése tapintható, köszöntőjében méltatta az egyre magasabb szinten alkotó hölgyek munkáját. Kreativitásban nincs hiány, hisz Barna Karolin saját tervezésű kékfestő szívekkel jelentkezett, új térbeli tulipánt fejlesztett ki. Nagy Zoltánné farmeringből készített varrógéptakarót, és egyedi táskáival aratott sikert. Több tucat jópofa állatka várja, hogy a közönség észrevegye, labdák, tűpárnák, díszpárnák szépsége hívogat. Szakmai fejlődésükre jellemző, hogy térbeliséget keltő takaróik, színben és formavilágban is gondosan tervezettek, kitaláltak. Szalisznyó Erzsébet piros-kék munkája távolról „varázsképként működik”, az egynemű és strukturált felületek izgalmasan váltakoznak, egyszerre van jelen a népművészet és a kortárs textilművészet hatása. Alkotói utak kibontakozását láthatjuk, nemcsak mások munkáinak másolásában találnak örömöt, hanem színhasználatban, csak rájuk jellemző forma és ritmusvilággal saját egyéniségük nyilvánul meg. Ezzel akarva, akaratlanul elmozdulnak a „Senki földjéről” és a Művészet világa felé tesznek- mára már magabiztosnak mondható – lépéseket.
Nem állítom, hogy mindenki művészi célokat dédelget. Akik mívesen szép, lakásdísznek sem utolsó tárgyakkal, kényelmes, finom tapintású termékeikkel örvendeztetik meg családjukat (és a közönséget), azok már egy komoly lépést tettek a tucat és eldobható tárgyak unalmas világa ellenében. Tetteikkel hatnak leginkább a következő generációra a szülők: A patchwork-öt művelő édesanyák gyermekei öko-szellemiségben, ami fontosabb öko-gyakorlatban nőnek fel. Anélkül, hogy ez tudatosodna bennük.
Szokolai Attila a Folton Folt Klub 15. kiállításának megnyitóján készült fotói megtekinthetők itt…
