„Az ételekről magunknak kell gondoskodnunk, szeretjük a helyi ízeket, de a rizst már unjuk egy kicsit. A szállás közelében minden napszaknak megfelelően, zökkenőmentesen tudunk étkezni. Sajnos a helyi konyha kicsit beszűkült számunkra, általában csirkét és hagyományos japán leveseket eszünk. Ha már nagyon csömörünk van a helyi konyhától, néha beiktatunk egy kis nemzetközi ízt…”
„Okada sihan (shihan) vezényletével folynak az iszonyatosan fárasztó és kimerítő edzések – veszi át a szót Karvaly. – Délelőtt saját programot szoktunk csinálni, ami általában futásból és erősítő jellegű munkából áll. Délután pedig judo következik. A helyiek a bemelegítésre nem fektetnek nagy hangsúlyt, legfeljebb öt perc az egész. Az edzés csúcspontját a küzdelmek teszik ki, általában földharccal kezdünk, amiből általában hét küzdelem van, aztán nyolc perc perc ucsikomi (uchikomi), utána pedig tizenkét-tizenhat darab hat perces küzdelem jön. Végül röpke lazítással zárjuk le az edzést”.
„Hétköznap általában nincs időnk programokon részt venni, a hétvége viszont pihenéssel és vásárolgatással telik. Ezúton is szeretnénk megköszönni a vendéglátóinknak, Nemes Rolandnak és párjának a sok segítséget, amit itt adnak nekünk. Nekik köszönhetjük, hogy megismertük jobban a várost, kölcsönadták a kerékpárjukat, hogy a távolságokat könnyebben tudjuk leküzdeni, és vendégül láttak minket finom hazai ízekkel…”
Fotó: Japán ebéd (aztán húsz-huszonkét küzdelem)
