Sütő András egyik megnyilatkozásában azt mondta, hogy a gyerekek is nagyjából azt viszik tovább, amit otthonról kaptak. „Az aranyabroncs majd minden családban, a miénkben is, az édesanya. Az összetartozás közös, de az összetartozásban, úgy érzem, nagyobb rész az Éva keze munkája.” 2) Az anyák („Évák”) szerepét tanulni is lehet. Akár könyvekből! Olvastam egy érdekes vizsgálatról, mely során R. Spitz olyan fél éves gyermekek életét vizsgálta, akiknek hosszabb időre el kellett válniok édesanyjuktól. 3) A három hónapos távollét alatt „az anyától való elszakadás után a gyerekek testi és lelki állapota hónapról hónapra romlott. Nyűgösek, nyafogók, kielégíthetetlenek lettek, a második hónapban elkezdtek fogyni, keveset sírtak, inkább nyöszörögtek, fejlődésük megrekedt. A harmadik hónapban elutasították a kontaktust. Hason feküdtek az ágyukban, ernyedten, fejüket sem tartva föl. Súlyveszteségük növekedett, álmatlanság lépett fel.” Később a sírás, kiabálás is elmaradt, nyöszörögtek csak, közönyösek lettek. Ha visszakerültek édesanyjukhoz, ezek a tünetek gyorsan eltűntek. Ha az anyátlanság hat hónapig is eltartott, maradandó nyomot hagyott a gyerekekben. A jelenség (hospitalizmus) alapvető magyarázata a családi és a családon kívüli érzelmi élet különbsége.
Azt érdemes tehát megjegyezni, amiről egy korábbi tanulás-tanítás során Kinga és Iván beszélt. 4) Kinga szerint a fiatal anya nem szűkül be a lakás falai közé, s nem kell, hogy „beleőrüljön” a gyes-be. Elsősorban az „anya típus” érzi jól magát otthon, mesélte Iván, a férje. Ez részben adottság is, de tanulható, erre a szerepkörre tudatosan lehet készülni. Várja a jöttömet, nem együtt esünk be az ajtón, és kezdjük a második műszakot. Sokat babakocsizik a levegőn, barátokra, ismerősökre lel, és van ideje művelődésre, tanulásra, pihenésre. A gyermeknek ugyanis a legfőbb szükséglete az, hogy úgy érezze: szülei körül minden rendben van. Ha ezt sok szülő megtanulja és megtartja, ritkábban kerül sor az olyan „viccesnek” tűnő beszélgetésre, mely szerint a többszörösen elvált nő így szólt az aktuális férjéhez: – Menj gyorsan a gyerekszobába, csinálj valamit, mert az én gyermekem, meg a te gyermeked veri a mi gyermekünket!
1) G. Pellegrino: Nevelni de jó Don Bosco Kiadó Bp. (é.n.)
2) Földes Anna Családi Kör ’78 Bp. Kossuth Könyvkiadó 1979.
3) Mérei F. – Binét Á. Gyermeklélektan. Gondolat Kiadó 1993. Gyerek anya nélkül.
4) Én meg Te Mi (A megismerkedéstől a családalapításig) NOE Bp. 1993.
