Kánonformáló, végletekig szerény figura

A királynál című verseskötet 2012-ben jelent meg, a kötet talán egyik legszebb, legkiemelkedőbb alkotása az Elszámolás: „Ezzel a zajjal fordultam hozzá: / Az értelmét kérem az életemnek. / És ő ezzel a csönddel válaszolt:” A helyzet iróniája, hogy ezt a versét egyik diákunk elemezte, ezzel sikerült külön örömet szerezni a költőnek. Az egész kötet a felelősség, a mi felelősségünk kérdését járja körül. A pusztulástörténet megidézése, a reménytelenség jellemző a legtöbb versre, a Leckében azonban mégis megértés lehetőségének reménye jelenik meg: „hogy ostobák neveltek, gondolhatod, / de akármit gondolsz róluk, halálig / szereted őket és simogatod, / és ha zsidóznak, illő tisztelettel / a tények alapján kijavítod, … Ha így lesz, szívem, egy új életedben / már semmitől sem kell tartanod.” Kemény István akár prózát, akár lírát ír, abból viselkedést, kétkedést, türelmet és belátást tanulhatunk. A találkozó végén még bemutattam neki „elemzőjét”, két szerény és roppant zavarban lévő tehetséges ember kézfogását láthattam. A tartalmas együttlétet egy rövid sétával zártuk, megnéztük a Kossuth Múzeum két állandó kiállítását, mindkettő nagy hatással volt az alkotóra, de talán Kossuth Lajos alakja, és a hozzá ellátogató több mint 100 ceglédi érintette meg inkább: „A turini százak és utóéletük gyönyörű és szomorú történet.” (Kemény)