Kimondhatatlan szomorúság lett úrrá mindenkin. A temetés alkalmával eltemettük vele kedvenc néptáncos ingét, a színházban gondosan elzártuk ruháit bujkát, csizmát, bocskait, nehogy valaki véletlenül felvegye! És akkor, szinte egyszerre, mindenki arra az elhatározásra jutott, hogy ha másért nem, akkor a barátunk emlékére végig kell csinálni! Sőt meg is kell nyerni, hiszen Ő is ezt akarta!
Elindult újra a munka. Becsületesen, szorgalmasan dolgozott mindenki, de a korábban megszokott tréfák, pajkos ugratások eltűntek. A koreográfia újból elkészült, határidőre, múlt szombaton beszálltunk a buszba és Budakalászon 153. versenyszámként hibátlanul, a közönség hangos biztatása mellett fiaink letáncolták versenyszámukat bő gatyában, mellényben s csak a kalapjukban táncoló árvalányhaj jelezte, hogy szívük közben mennyire fáj. Majdnem éjfélig kellett várni az eredményhirdetésre, a zsűri asztaláról már szinte teljesen elfogytak a kupák. A koreográfusunk le-föl járkált… és akkor meghallottuk végre a műsorközlő hangját: a Ceglédi Patkós Irma Művészeti Szakközépiskola „Aratás után” című koreográfiája ARANY MINŐSÍTÉST kapott a zsűritől. Kimondhatatlan öröm volt ez! Már alig vártuk, hogy megölelhessük Őket, de a zsűri még nem engedte, további várakozásra szólított fel minden versenyző csoportot, ami miatt először bosszankodtunk, de amikor bejelentették, hogy csoportunk különdíjban részesült, mindent megbocsájtottunk!
Boldogan és büszkén indultunk hazafelé, csak a kalapokon lengedező árvalányhaj tánca emlékeztetett bennünket arra, hogy az élet könyörtelenül megy tovább!
