Blaskó Sándor egyik legkövetkezetesebb ápolója és újrafogalmazója az ősi magyar hagyománynak. Korábban kőből, fából emelt köztéri szobrai tették ismertté. Mostanában kisméretű égetett, festett domborművei viszik hírét az egykor Mongóliától a Kárpát-medencéig ismert vizuális nyelvnek.
Ha nem akarok „belelátni”, örülhetek a szépségesen dekoratív tárgyaknak. Csodálhatom a magyar népművészetből is ismert ornamentikát. A magyar és keleti mitológia lényei azonban minduntalan mélységek és magasságok felé irányítják figyelmemet. Erre utal a Toldy Ferenc Kórház és Rendelőintézet Orvosi Könyvtárában rendezett tárlat címe is: „Mély kútba tekinték”
Misztikus cím, hollywoodi filmek… és paródiáik a szemem előtt. Vérfagyasztó zene, rejtélyes halálesetek, borzongás. Másfél óra élvezet, másnapra már el is felejtem. Ha gyermekkorom emlékei közt kutatok, nagyanyám és anyám szavait hallom: A közelébe se menj! Osztálykirándulások várainak ciszternái-kútjai mélysége elvarázsolt, kapcsolata alagutakkal, vészkijárata a csipkebokor alatt a domboldalon. Beomlott, vagy járható? A népmeséinkben gyakran különös világba vezet. Megfejtésre váró titkok sora maradt materiális szemléletű világunkban, amelyek kibogozásában most és itt Blaskó Sándor szobrászművész ad céltudatos segítséget. Olyan körültekintően, minden részletre kiterjedően ismeri múltunk szimbólum rendszerét, legendáit és összefüggéseit, hogy kérdéseinkre meglepő, de mégis megnyugtató válaszokat ad. Mindezt úgy, hogy ezek a válaszok-szoborként, életfaként, keresztként- újra visszalophatják hajlékunkba a „szent sarkot” ,a szakrális pólust, melynek hiányát igencsak megszenvedte az egykor griffes-indás családunk-népünk.
A kiállítást Dr. Pusztai Dezső a Kórház főigazgatója nyitotta meg április 9-én, 14 órakor. Látható április 30-ig, munkanapokon 8-16 óra között.
