A komposztálás főszereplői a különféle mikroorganizmusok – baktériumok, gombák – a megfelelő körülmények – oxigén, megfelelő nedvességtartalom – biztosítása mellett.
Zöld vagy nedves összetevők lehetnek a levágott fű, mag nélküli gyomok, gyümölcs és zöldség maradék, növényevő állatok ürüléke, kávé-tea zacc, tojáshéj, kenyérmaradék. A barna vagy száraz összetevők pedig többek között az őszi falevelek, széna, hagyományos papír, kávéfilter, fűrészpor vagy faforgács. Amit viszont semmiképpen NE használjunk, a következők: hús, csont, húsevő állatok ürüléke, tejtermék, beteg, fertőzött növények hulladéka, színes, fényes papír.
És végezetül milyen legyen a megfelelő tároló? A legfontosabb szempont, hogy megtartsa a nedvességet és a hőt. Sűrűbben lakott területeken fontos a rágcsálóvédelemre is gondolni, illetve olyan helyet találjunk a komposztálónak, ahol a bomlási folyamatok során termelődő szagok sem a mi, sem szomszédjaink kertben töltött idejét nem érintik kellemetlenül. A tárolónak árnyékos helyet válasszunk, ahol a túlzott napsütés nem szárítja ki a komposztot. Ha már van kész humuszunk, nyugodtan tegyük a készülő adaghoz, ezáltal segítve a bomlási folyamatok beindulását. A zöldség, gyümölcs és ág maradékokat aprítsuk 5cm-nél kisebb átmérőjűre, hogy könnyítsük a bomlást. Forgassuk át rendszeresen vasvillával, hogy friss oxigénhez jutassuk újra és újra a halmot. Rendszeres forgatás, kisméretű összetevők és viszonylag meleg időjárás mellett 3-5 hónapon belül használható komposzthoz juthatunk. A komposzt halom körülbelül a felére megy össze és igazi föld illata lesz. Az érett komposzt sötétbarna színű, homogén, szagtalan, könnyen kiszórható és környezetbarát anyag, melyből négyzetméterenként 2-3 kilogrammnyit ajánlatos kiszórni és azonnal belemunkálni a talajba.
