Múltkorában összetalálkoztam Cegléden régi ismerősöm fiával, aki angol rendszámú kocsit vezetett , fordított kormánnyal. Ecseri Zoltán országunkat már régen elhagyta , úgy 2000-ben. Most Angliában Bristolban lakik.
Zolit gyerekkorából ismerem, szüleinél Ecseri László, volt mentősnél a ’80-as években dolgoztam. Akkoriban Zolit édesanyja hazahozta az oviból, az udvaron volt neki külön egy kis hordója, amit játéknak használt. Minden nap kimosta és gurgatta, azt mondta rá selypesen: Ez az én kokóm, ne nyúljatok hozzá, ne bántsátok! Eleven kis kölyök volt, ma azonban már nem selypít, sőt több nyelvet beszél. Már neki is van egy kisfia Vince, akit szeretettel nevelnek párjával, Gál Henriettával. A 2 éves fiúcska szépen beszél magyarul. Meghívtam a hobbim pincéjébe őket, Vincének egy kis hordót feliratozva meglepetésként ajándékba adtam. A felirat rajta: Ecseri Vincének 2014. Cegléd, mely a képen is látható. Az ajándékot puszival és „köszönöm Józsi bá’-val” értékelte.
Nejemet és Zoli barátnőjét kis pohár borral kínáltam, Vince is belenyújtotta pici nyelvét édesanyja borospoharába, ízlett neki, azt mondta még kérek. Ezúton kívánok sok örömet a fiataloknak, Vincének pedig hogy nagyra nőjön és igazi magyar legyen. Van egy magyar közmondásunk: Ha Vince napkor esik az eső, akkor tele lesz a pince. Köszönöm, hogy voltál nálam Vince, teli is lett a pincébe a hordó! Jó volt veletek találkozni!
