A mohácsi sokacok messze földön híres, több évszázados farsangi népszokását, a mohácsi busójárást bemutató kiállítás nyílt ma este a Ceglédi Galériában. A galéria idei első tárlatának megnyitóján a több, mint kétszáz éves múlttal rendelkező busójárás élő néphagyományát mutatták be a ceglédi közönségnek.
A hat napos, idén február 12-én kezdődő busójárás egy szeletét tekinthetik meg a mai naptól a Ceglédi Galéria kiállítótermében. A kiállítás anyagát a Mohácsi Busóudvar, valamint fazekas- és népi iparművészek, fotóművészek és fafaragók kölcsönözték. A tárlatot a hagyomány jeles szakértője, dr. Ferkov Jakab nyitotta meg.
„Elhangzott, hogy ez több mint kétszáz éves hagyomány. Valóban nagyon sok gyökere a pogány világba nyúlik vissza, mégpedig nagyon messzire. Több, mint kétszáz éve, 1783-ban egy egyházlátogatási jegyzőkönyvben jegyezték fel az eddig ismert források alapján először, hogy van ilyen Mohácson és már akkor is elítélik, súlyos pogány szokásként kezelték amit meg kellett szüntetni.” – kezdte megnyitó beszédét a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum igazgatója. Elmondta: később is folytatódik ez a megítélése, 1800-ban például 17 pálcaütésre ítélik a busókat, aztán 1831-ben elzárással fenyegetik őket. Mind a világi mind az egyházi hatóságok ezt tiltották, és szép lassan meg is szűnt, kivéve Mohácson.
„Ott megmaradt továbbra is, sőt a 20. század elejétől a megítélése kezd változni és egyre inkább pozitívvá válik. Az 1920-as években rájönnek, hogy ez egy olyan látványos dolog, amire jönnek a látogatók és az utazóközönség. Megalakult egy bizottság és elkezdték ezt megszervezni és szép lassan kialakult a mai formája és a megítélése egészen odáig javult, hogy az UNESCO 2009-ben – Magyarországról elsőként – a mohácsi busójárást vette fel az Emberiség Szellemi Kulturális Örökség reprezentatív listájára, 2012 óta pedig Hungarikum.” – fogalmazott dr. Ferkov Jakab, aki hozzátette: Mohácson ezt nagyobb ünnepnek tartják, mint a karácsonyt, s ma a busók száma már az ezret is meghaladja, akik alig várják hogy jöjjön a farsang. Elhangzott az is: a busójárás egyik fontos eleme, ami szinte mindenhol megmaradt az a valamilyen eszközzel (kereplő vagy kolomp) való zajkeltés, a másik pedig az átváltozás, illetve az arcnak elfedése.
A kiállításon – melyen jelen volt a kiállítás szervezésében segítséget nyújtó Rosta Endre Népi Iparművész, busómaszk-faragó mester is – Szabó Ágnes, a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium ének szakos tanára működött közre, aki két szláv népdalt adott elő.
A január 31-ig látható kiállításon többek között egész alakos busó, busómaszkok, fekete kerámiák, fényképek, kolompok és kereplők, buzogányok és vízhordófa, favella kaptak helyet. Mindezek olyan környezetben elhelyezve, mely igyekszik minél életszerűbben bemutatni a busójárás hagyományát a nagyközönségnek. Így kerülhetett például egy terményekkel feldíszített szekér is a kiállítóterembe, benne az elmaradhatatlan hordóval és demizsonnal.
