– Számtalan betlehemes műsorral készülnek az intézmények az ünnepekre. A ceglédi Várkonyi iskolások viszont Brüsszelbe is kijutottak. Miben volt ez más, mint a többi produkció? – kérdeztem Marosszéki Hajnal szervező tanárnőt.
– A „Székelykapuk-zöld kapuk” címen meghirdetett nemzetközi versenyen több ország diákjai mérettetik meg magukat, amelynek célja, hogy a résztvevőket a népművészeti hagyományokkal, közösségi kultúrával és a környezeti neveléssel elősegítsék és támogassák. Hat évvel ezelőtt a tápiószőlősi iskola kapcsolódott be az EMF Alapítvány és a Kerek Világ Alapítvány támogatásával megvalósuló programba, amelyhez iskolánk öt évvel ezelőtt csatlakozott és tulajdonképp a versenyeken elért eredmények alapján érdemeltük ki a lehetőséget.
– A Várkonyi iskolásokon kívül, kik vettek még részt a produkcióban?
– A hazai csoportok közül a Várkonyi iskolások, valamint a Tápiószőlős-Újszilvás Református Általános Iskola és Óvoda képviselőit választották ki, továbbá Erdély, Vajdaság, Kárpátalja legkisebb közösségeiből indultak.
– Hol mutatták be a betlehemes előadásokat?
– Egy közép-magyarországi csapatot állítottunk össze Budapesten, ahol egy nap gyakorlással telt, majd a Parlament Vadásztermében mutattuk be az előadást és adtunk házi áldást, ezt követően Dr. Kövér László és Dr. Latorcai János parlamenti fogadásán is részt vettünk. Repülővel indultunk Brüsszelbe, ahol az európai püspöki konferenciák titkársága és az európai néppárt képviselői is nagyrabecsüléssel fogadtak bennünket. Európai társainkkal újévi éneket énekeltünk angol-német és magyar nyelven Martin Schulcz EP elnöknek, majd ajtajára írtuk áldásunkat. Nagyon megható volt számomra, hogy harmadik nyelvként a diákok éneke magyarul csendült fel. Terveink szerint minden évben bekapcsolódunk a programba és igyekszünk valami újdonsággal meglepetést szerezni.
– Hogyan éreztétek magatok a betlehemes körutatok idején? – kérdeztem Dórát és Reginát az élményeikről.
Dóra: -Először is óriási megtiszteltetés, hogy iskolánkat képviselhettük, másodsorban ismerkedtünk, utaztunk, kirándultunk és olyan helyekre jutottunk el, amely nem mindennap adatik meg. Egyszerűen szuper volt.
Regina: – Fantasztikus élmény volt. Új embereket ismerhettünk meg, talán ott kezdhetnénk, hogy az utazás is nagy izgalommal járt, hiszen még repülőn eddig nem ültünk. Martin Schulcz irodájába jártunk, kirándultunk a Parlamentáriumban, ahol interaktív játékos módon mutatták be a történelmüket, nagyon érdekes volt.
– Milyen nyelven értettétek meg magatokat a többi diákkal?
Dóra: – Angolul, németül vagy éppen mutogattunk, nem jelentett problémát. Nagyon jó barátságokra tettünk szert.
– Miért ajánlanád másoknak is, hogy csatlakozzanak a csoporthoz?
Regina: – A próbákon az előadásokon nagyon jól érezzük magunkat, jó csapat alakult ki az évek alatt. Szerintem a szüleinknek, a tanárainknak is büszkeség, hogyha látnak egy-egy színdarabban fellépni. A kitartó munka mindig meghozta a gyümölcsét, különböző jutalmak formájában. A legemlékezetesebbek az adriai tengerparti táborozás, a Csillagénekesek 60. évfordulója alkalmából rendezett konferencia Bécsben és a brüsszeli út.
