A tárlat mottója: VIRÁGOS-KERT. A környezet, amellyel a művész a kompozíciók központi elemét körbeveszi, gazdagítja, többnyire a virág, a virágos kert. A kert évszázadok óta a bűnbeesés előtti paradicsomi állapotnak a jelképe volt. A paradicsomkertben állt az élet fája, valamint a jó és rossz tudásának fája. Miután a bűnbeesés következtében az ember és az Isten közti harmónia megbomlott, az ember kiűzetett a földi paradicsomból, de ígéretet kapott az új édenkertre. A paradicsomban található két fa a hívő emberek gondolkodásában egy életfává olvadt össze, amelyet később Krisztus keresztjével azonosítottak. Hiszen Krisztus a keresztfán kiengesztelte az Atyát az ember bűnéért. Az Ádám bűne miatt elveszett paradicsomot Krisztus keresztje által nyerhetjük vissza. Mária, Jézus édesanyja pedig az új Éva, aki a megváltót e világra szülte. A középkortól kezdve Máriát előszeretettel ábrázolták virágos kertben, a földön ülve, ilyenkor Mária alázatosságára utaltak. A keresztény művészetben a Madonnát övező virágok mindegyikének sajátos jelentéstartalma volt; így például a liliom és a gyöngyvirág a szerénység, a tisztaság, az ibolya az alázatosság és a szenvedés, a hóvirág a remény, a sárga színű izsóp a megtisztulás, a megváltás jelképe volt. Szinte minden virág egyben önálló Mária-szimbólum is lett. A Somos Gyula képein megjelenő virágos kertben a „virágnak virága”, maga Jézus Krisztus a főszereplő. A FIAM kiállítótermében még egy hónapon át megtekinthető tárlaton a megváltás misztériuma tárul fel előttünk, amelyről a húsvét előtti időszakban különösen időszerű elmélkedni.
Vágó Katalin művészettörténész
