Már óvodás koromban is énekeltem, főleg népi gyerekdalokat, de komolyabban csak az általános iskolában kezdtem el a népdallal foglalkozni. Elsőben mentem először énekversenyre, oda még apukám készített fel, mivel neki is jó hangja van.
A népdalokkal való foglalkozást és az arra szánt időt soha nem sajnáltam, és nem is fogom sajnálni. A versenyekre egy hónappal előtte kezdek el intenzíven készülni. Ilyenkor Csipkó Magdolna tanárnővel kiválasztom a dalokat, természetesen egy tájegységből valókat, vagy azonos témájúakat. Egy népdalcsokor általában 3-4 dalból áll. Nem baj, hogyha van benne egy gyorsabb, egy lassabb, vagy esetleg tréfálkozó, játékosabb ének is. Egy jó dalcsokor akkor ütős, ha illeszkednek egymáshoz a dalok, és illik a mondanivalója a személyiségemhez egy kicsit.
A kedvenc dalaim Moldvából származnak. Dallamosak, jól énekelhetőek, a szövegeik is megragadnak, azonosulni tudok velük. Általában egy-két eléneklés után már meg is jegyzem őket, hiszen fülbemászóak. Minden tájegységnek különböző a népviselete. Általában jellemző a buggyos ujjú parasztblúz és a színes szoknya kötővel. A húzott derekú, pörgős szoknyákat nagyon szeretem, teljesen felszabadulva érzem magam bennük, úgy érzem, hogy ez különlegessé tesz. És mellesleg tök menő.
Élvezem, amikor népdalt éneklek. Ehhez teljesen más hangképzésre van szükség, mint más stílusú daloknál. Szerintem abszolút nem ciki, hogyha valaki népdalt énekel vagy néptáncot rop. Ez inkább büszkeség. Őrizzük a hagyományokat, és közben nagyon jól szórakozunk. Versenyek, összejövetelek alkalmával még jobban összekovácsolódnak a gyerekek, és új embereket is megismerhetünk. Előfordult már, hogy másik városba utaztunk el, hogy megmérettessük magunkat, vagy csak hogy egyszerűen szerepeljünk. Ezek a kirándulások mindig kalandosak, vidám hangulatban telnek. Ki az az ember, aki ne énekelne és táncolna szívesen a Kékestetőn? Dobbal, furulyával, kobozzal és persze énekléssel. Ki az, aki nem mászkálna népviseletben egy gizgazos domboldalon, eltévedve? Ki az, aki nem énekelne szívesen májusi melegben, egy hűvös borospincében? Mert mi Magdi nénivel ilyen kalandokban veszünk részt, és ezek egész életre szóló élményeket adnak.
A versenyekről szép sikerekkel szoktam hazatérni. A családi örökségünkkel, a szép hanggal a testvérem is jól bánik, még szerencse, hogy a köztünk lévő korkülönbség miatt nem vagyunk egymás ellenfelei. A versenyekre való sikeres felkészülésért és a szép eredményekért a velem foglalkozó tanárnőmnek is köszönetet mondok. Magdi néni! Köszönöm.
Kókai Laura 8. a osztályos tanuló
Szent Kereszt Katolikus Általános Iskola és Óvoda
