Főleg szarvasmarhát legeltetnek, de alkalmanként birkanyájjal is találkoztunk, ami természetvédelmi szempontból kimondottan káros. A juhok ugyanis csaknem talajfelszínig rágnak mindent, a legeltetés csak természetvédelmi céllal, megfelelően szabályozva fogadható el a területen. Gyomosodás, illetve az adventív növényfajok jelenléte egyre ijesztőbb a védett terület határain, valamint a túllegeltetett részeken, a gyeptörések helyén. Tömeges a keskenylevelű ezüstfa, a fehér akác, a nyugati ostorfa, a vörös kőrisfa, a kanadai nyár, a fehér eperfa, a szúrós szerbtövis, az egynyári seprence, de helyenként, a parlagfű, a betyárkóró, a puha gólyaorr, a takarmánylucerna, a fehér mécsvirág, a kanadai aranyvessző és néhány szál selyemkóró.
Ezek a fajok a háborítatlan gyepekben nem fordultak elő, tehát szakmai jelentésekben ugyan leírható: „kezeljük és felügyeljük” – de ha ilyenné válik, akkor mit is kezelünk és védünk? A nyár folyamán a terület nagy részét – az „orchideás rét” és a legelő területét – évente egyszer, júliusban vagy augusztusban géppel lekaszálják, ami kedvezően hat a növényzetre. A levágott szénát elviszik a területről. A háztáji kertekhez legközelebb eső kormos csátés területet 2005 tavaszán felégették. Itt jelent meg a korábban évekig nem mutatkozó vitézkosbor (Orchis militaris). A 40-es út mentén, a terület határán található TÜZÉP-telep egyre jobban benyúlik a rét területére, ami csökkenti a kívánatos puffer zóna sávját. A terület egyenetlen felszínének gyeptakaróját motorosok, terep biciklisek is károsítják. A helyi lakosok tavasszal a bíbicfészkekben tehetnek kárt.
A ritka fajok lelkes örvendezésre adhattak volna okot, de a közéleti tükröt végre fel kellett állítanunk, mert a természetkutató nem népszerűség hajhászó, hanem leletkészítő– és mentő krónikás.
1. kép Régi kép – nem vetettük…
2. kép Közelkép a pókbangóról
(Szabó Sándor fotók)
