Senki sem késlekedett a válasszal,senki sem mulasztotta el a jelent. És a „mű” kivitelezése elindult,de ezzel együtt valami más is elkezdődött. Egy olyan közösségi érzés,amely nem az oly sokszor halott és zászlóra kitűzött jelszavak áradatából,közösségi elvek hangzatos irományaiból született,hanem igazi belső egyszerű emberi érzésből,egymás iránt érzett felelőségből,egymásért az egészért,dicsőítő jelszavak nélkül.
És így minden más lett,megváltozott körülöttünk a világ,hiszen nem a negatív,nem az elutasító,rosszindulatú magatartás töltötte be a közel egy éven át tartó felújítást,hanem az egymásra figyelés,a kivitelezőkkel szembeni pozitív gondolat,a megértés és a teljes együttműködés. Ezek után nem volt kétség,hogy minden a lehető legjobb lesz,hogy minden befektetett alkotás több legyen mint ötlet,maga legyen a megvalósulás.
Büszkék vagyunk,hogy ezt az élményt magunknak tekinthetjük,büszkék vagyunk a házunkra,hiszen ma ez a legszebb a városban,de elsősorban arra vagyunk büszkék,hogy rátaláltunk egymásra,hogy igazi közösség lettünk,hogy megmutathattuk más ünnep is van mint a naptárba beírt piros betűs nap.
Ez volt a mi ünnepünk,közös ebéddel,beszélgetéssel ,tervezgetéssel,így lett”új” házavatás,így váltunk mis is „új”,szívvel látó ,cselekvő része az ember számára teremtett világnak.
