Aztán, persze ki nem hagyhattuk a világhírű brüsszeli gofrit. Az estét már Franciaországban töltöttük egy dunkerque-i tranzithotelben. Másnap reggel korán indultunk, hogy elérjük a korai szerelvényt, amely átvisz minket a Csalagúton. Átérve rögtön érezhető volt a változás, hiszen a mi jobbra tartási szabályunkkal ellentétben, balra tartás van. Az idegenvezető egyik történetének szavaival élve: „Mintha folyton előzni próbálnák, de sosem tudom megelőzni az előttem lévőt” Ahogy Canterburybe értünk, nyilvánvalóvá vált, hogy ez már Anglia. A házak, az ételek, az emberek…;még a fű is zöldebb volt. A Canterbury katedrális megtekintése után mindenki kapott egy kis szabadidőt. Vásárolhattunk az £1-os boltban, kipróbálhattuk Anglia egyik tradicionális ételét, a Fish ’n’ Chips-et, így teli hassal és megpakolt szatyrokkal folytathattuk utunkat a leeds-i kastély felé. Igaz, a kastély gyönyörű volt, de a legtöbb gyerek az ottani sövénylabirintust élvezte a legjobban. Este már a végleges szálláshelyünkön, egy mobil home parkban hajthattuk álomra fejünket, egy gyönyörű helyszínen, a Temze torkolatánál. A következő napokban ellátogattunk London belvárosába, felültünk a London Eye-ra, ahonnan csodás kilátás nyílt a városra. Elsétáltunk a Downing Streetre, a Buckingham Palace-hez, csodálva néztünk fel a BigBenre. Utunk során a NaturalHistoryMuseumban, és a British Museumban is megcsodálhattuk az évek során összegyűjtött tárgyakat, emlékeket. A fiúk nagy örömére az Arsenal stadion is benne volt a programunkban. Ellátogattunk Portmouth-ba, Anglia egyik legnagyobb kikötőjébe, ahol megtekintettük Nelson admirális egykori hajóját, sőt még a kikötőt is körbehajókáztuk. Madame Tussauds Panoptikumában mindenki kedvére fotózkodhatott a hírességek viaszbaba másával. Ismét egy nagy vásárlási lehetőségünk volt, végig sétáltunk az Oxford Streeten. A Tower of London véres történelme, hollói, őrei, koronázási ékszerei mindenkit elkápráztattak.
Tanulmányi út révén, az utazás alatt Bogi néni által összeállított feladatsorokat kellett megoldanunk a látottakkal kapcsolatban minden nap; sőt még egy címert is kellett készítenünk. A megmérettetés „mobile home”-onként zajlott. A verseny eredményét a hazafelé tartó úton tudhattuk meg.
Visszafelé komppal keltünk át a LaManche csatornán, így csodás kilátást nyertünk a doveri fehér sziklákra. Hajnalban érkeztünk Párizs környéki szállásunkra, ahonnan másnap egész napos városnézésre indultunk a francia fővárosba, Párizsba. Az Eiffel-toronyból pazar volt a kilátás ;a Diadalív, a Tuileriák kertje, az Invalidusok Dómja mind-mind szemet gyönyörködtető látvány volt. Este hat óra körül értünk a Notre Dame-hoz, ahol lenyűgöző harangszó fogadott bennünket, és elcsigázottan, ugyanakkor élményekkel telve, megpihenten hallgattuk végig az esti misét. Ez volt a záró program, innen már indultunk is a majd 20 órás útra, haza, Magyarországra.
