De nem is a reménytelen gyászé, nem a puszta szégyené, nem a pótolhatatlan, helyrehozhatatlan veszteségé!” – mondta beszédében Takáts László. A polgármester hozzátette: Magyarország 1920-ban ezen a napon történelmének talán legnagyobb igazságtalanságát szenvedte el.
„Elvették tőlünk az ország területének több mint kétharmadát. Városokat, termőföldeket, utakat, erdőket, vasúthálózatot, bányákat és ipartelepeket. A magyarok több mint fele egyik napról a másikra idegen állam fennhatósága alá került, és azóta is ott kénytelen élni, hol jobb, hol rosszabb körülmények között, de mindenképpen kisebbségként. Településeket és életeket vágtak ketté.” – hangzott el a megemlékezésen. Beszéde végén a polgármester arról szólt, hogy a történelem viharos csapásai ellenére is hisz a magyarság erejében.
„Annak reményében köszönöm meg önöknek, hogy eljöttek ma ide, és velem együtt emlékeznek a trianoni békediktátumra, hogy a magyarság újra egységes, erős, tiszteletet érdemlő nemzetnek érezheti magát. Olyannak, amely tisztában van az érdekeivel és az értékeivel, és mindig azok mentén – csak azok mentén – cselekszik. Tanult a történelméből, és nem oldalakat választ, hanem a saját pártján áll.” – zárta gondolatait a szónok.
Emlékműsort a Várkonyi István Általános Iskola diákjai adtak. A megemlékezés a Református Templom kertjében álló Trianoni kopjafa koszorúzásával ért véget, ahol az önkormányzat, pártok és intézmények képviseletében helyezték el a kegyelet virágait.
