A lovak és lovagok, a játékos bemutató, a kézzel evés és utána az elmaradhatatlan méta szép élményeket hagyott a gyerekekben. Csütörtök délután szabadidős elfoglaltságként kipihentük magunkat az éjszakai bátorság próbára, amin minden újonc és öreg végigment. A rémisztő sötétség, a 
szörnyetegek és a félelmetes hangok ellenére a legreszketőbb „nyuszifülek” is mosolyogva gondolnak rá vissza. Pénteken a Fehér-kövekhez túráztunk, ami az Alföld sík vidékéhez szokott embernek igencsak meredek séta volt. De az elénk táruló táj- és városkép magáért beszélt. Hegyen és völgyön át végül megérkeztünk a vacsora helyszínére, ahol hűvös árnyék és kedves fogadtatás várt minket. Utolsó tábori napunkat Vonyarcvashegyen töltöttük a Balatonnál. A sivatagi hőséget a fürdőzés és vízi biciklizés enyhítette és a lendület kitartott egészen a búcsúestig. Hazafelé csöndesebben teltek az órák. A gyerekek örültek, hogy látják végre szüleiket, de sajnálták, hogy ott kellett hagyni a sümegieket.
Ezúton szeretnék köszönetet mondani a táborozók nevében Gyula bácsinak, Erzsi néninek, Ili néninek és férjének a vendéglátásért, az áldozatos munkáért és gondoskodásért sümegi tartózkodásunk alatt. Reméljük, jövőre legalább ilyen jól fogják magukat érezni nálunk a gyerekek.
