Három menekült ül egy padon. Nem, ez nem egy vicc kezdete… Szerda reggel 8 órakor a Szabadság téren téblábolt, majd ücsörgött három sötét bőrű fiatalember: arra vártak, hogy kinyisson a belvárosi pénzváltó. Miután megszólítottam őket, készségesen válaszoltak a kérdéseimre, de fényképezni nem engedték magukat. Ketten Afganisztánból, egy pedig Afrikából érkezett és már régóta úton vannak. Céljuk Németország, Ausztria, az afrikai viszont Magyarországon szeretne maradni – futballkapusnak.
– Forintot váltani, telefonkártyát vásárolni jöttünk be a városba a vasútállomásról – mondta az angolul tűrhetően beszélő James, aki Nigériából érkezett. – Az ottani problémák miatt jöttem el hazámból Európába. Törökországba mentem, de ott is bonyolódott a helyzet. Onnan továbbutaztam Görögországon át Makedóniába, majd Szerbiából Magyarországra. A táborba tartok Debrecenbe. – mesélte a közlékeny fiatalember, majd hozzátette: sorstársaival ellentétben ő nem hajón, hanem repülőn indult el Európába 2 évvel ezelőtt, de most Magyarországon szeretne maradni és itt futballozni. Ugyanis – saját bevallása szerint – hazájában futballkapus volt.
A másik két fiatalember kicsit bizalmatlanabbnak látszott vagy csak mint mondják „nagyon fáradtak”. Az afgán Sham 55 napja van úton, Németországba tart vonattal Pesten keresztül, társa Bécsbe szeretne eljutni.
Néhány kérdés után fordult a kocka és interjúalanyaim kezdtek engem kérdezgetni. Elsősorban arról érdeklődtek hogyan és mivel juthatnak Debrecenbe a befogadó táborba és hol és mennyiért tudnak telefonkártyát vásárolni. Láthatólag fogalmuk sem volt arról, hogy vonaton is el lehet jutni – ráadásul menekülteknek ingyen – Debrecenig. A migránsok tájékoztatásán tehát van mit javítani Cegléden is, akár néhány többnyelvű tábla kihelyezésével a vasútállomáson.
Fotó: Krizsán Ervin
