A ceglédi kórházban jártam nemrégiben. Sándor, az ápoló éppen a fenti épületből az udvaron keresztül a szemészetre húzott- tolt egyszerre két kedves, idős ősz hajú hölgyet. Szinte úgy tűnt, mintha ikrek lennének, de nem azok, csak sorsuk egy: tolókocsihoz vannak kötve. A hölgyeket megkérdeztem, lefényképezhetem-e így a triót, egyszerre mondták, hogy igen.
Sándor már régóta dolgozik a kórházban. 2009-ben édesapám a kórházban halt meg, akkor Sándor volt épp az ügyeletes. Én apámat megpusziltam, ők a társával plédbe csavarva betették a bádog szállítóba. Van egy mondás: ”Annyit ér, mint halottnak a csók”, de ez ebben az esetben nem így volt. Ezt csak akkor lehetett megtenni és soha többé nem, ez történt hat éve.
Farkas Sándor azóta is igazán becsületesen és kitartóan végzi a munkáját. A két hölgynek kívánom, hogy gyógyuljanak, Sándornak pedig, hogy a továbbiakban is ilyen lelkiismeretesen végezze a munkáját.
