Irma Néni, lelkemben él a nekem ajándékozott fikusz. Sírodhoz nem megyek ki, hiszen érzem ölelésedet. Koszorút nem viszek, de szavaim virágcsokrát a szellemvilág ismeretlen lehetőségein belül eléd teszem. Kedvelted, hogy könyveimből részleteket olvastam fel. Kérlek, hallgass meg most is:„Ha szeretsz, minden szem nyitott ablak, szívekben látsz. Ha gyűlölsz, senkire rá nem találsz, arcokat nézel, a lelket nem látod soha. Süketté és vakká tesz a gyűlölet, látóvá és hallóvá a szeretet. Nem mindegy, szíved gyűlöl vagy szeret.”
Irma Néni, városunk „mindenki Irma-nénijévé” a szeretet tett.
Kérlek: ölelj meg minket!
