– A munka! … Nem voltál, nem vagy „főállású” művész.
– Mindig a mindennapi „hivatalos” munka mellett (után, éjszaka) alkottam. Főleg reklámokat, alkalmi grafikákat, emblémákat, címereket, dekorációkat terveztem, szerkesztettem különböző cégeknél (Ceglédi Vendéglátó Vállalat, Róna). Élvezettel végeztem, végzem ezt is, kitűnő technikai gyakorlat. 
– Hű „cimborád” Don Quijote. Ő tett – képeiden, képeiddel – világhírűvé. Hogyan „találkoztatok”?
– Olvasmányélményben. Bár nem azonosulok vele, de kedvenc figurám.
– A nemzetközi ítészek így véleményezték ábrázolásmódodat: „Megfogalmazása nem szokványos”.
– A világon sok művész foglalkozik a Don Quijote-témával. Erősek az oroszok, olaszok, nyilván a spanyolok. De inkább a látványt, a mesét ragadják meg, hiányzik műveikből Cervantes filozófiai, erkölcsi – emberi – gondolata. Én ennek kifejezésére törekszem.
– Mi a lényege?
– Az „elmés, nemes” lovag (így minősíti az író) emelkedett lelkületű, javítani és segíteni szeretne, de félreismeri a valóságot. Ahogyan Babits Mihály jellemezte: „A fantázia tilosában él”. Nem talál egymásra cselekedeteiben az eszmény és a valóság. Nem ő a megtévedt, hanem a világ. Ezért képeim hatása az, hogy nem kineveti a szemlélő, hanem nevet rajta. Például az iróniáján, az Eladó az egész világ című grafikán. Don Quijote szélmalmot árul a piacon. Mindannyian vettünk, veszünk tőle, hiszen kinek-kinek megvan a maga szélmalomharca a világgal, másokkal és – valljuk be – olykor önmagunkkal is. Én ezt az e m b e r – t látom benne. Szebb lenne a világ, ha olyan lenne, amilyennek ő látni akarta.
– De szebbé tette a te életedet. Sok-sok díjat, sikert „hozott” neked.
– Most nincs mód mindet felsorolni Japántól Mexikóig, Belgiumtól Törökországig. Kettőt is nehéz kiemelni: Cervantes születésének 450. évfordulójára készítettem egy Don Quijote-sorozatot, ezt bemutatták világszerte, s megjelent egy nemzetközi kiadvány A világ fametsző művészei címmel, ebben 225 művész alkotásai láthatók, egyedüli magyarként én is „ott vagyok”. De olyan drága, hogy nem tudtam megvásárolni.
– A Város megígérte… Ezt most szentesítjük. Egyébként aktív vagy az országos és helyi kulturális életben.
– Előadásokat tartok a Magyar Kisgrafika Barátainak Körében, vezettem a Ceglédi Grafikai Kört, alapító tagja vagyok a Ceglédi Alkotók Egyesületének, részt veszek a városvédők és a borrend munkájában is.
– Díjak?
– Országos Podmaniczky-díj, regionális Príma Primissima, Gubody-díj, Cegléd Város Díszpolgára, Czigle-lánc.
– Térjünk vissza a művészi munkádhoz. Kitűnő illusztrációkat is készítettél.
– Egy szakrális, filozofikus könyvhöz. Igyekeztem az elvontat konkretizálni és időszerűsíteni.
– Égi kupola, Harag és félelem…
– Mindkettő nagyon aktuális. Az első: az égi kupola alatt minden ember egyenlő; a másik: a dúló harcok rettenete.
– Van egy – sajnos – új képed: Mementó…
– A feleségem emlékére. Ő nagyon sokat segített sikereim elérésében. Nehéz… egyedül… Sokáig nem is tudtam alkotni.
– A család?
– Fiam, unokáim adnak erőt.
– Ha három szóval kellene jellemezni téged, ezeket sorolnám: tehetséges, szorgalmas, szerény. Idézlek: „Nem vagyok érdekes.” „Egyszerű kisemberként élek.”
– Csendes ember vagyok, de céljaimért következetesen küzdök, szilárdan ragaszkodom alkotói elveimhez. Egyetlen új feladattól sem ijedek meg, vallom: munkával, fegyelemmel sok minden elérhető.
– Például a jövő tervei…
– Izgat a régmúlt, ebben is most a régi mesterségek megismerése és ábrázolása. A pék, a kovács, a kádár… De nem „hagyom el” Don Quijotét sem, közelebb szeretném őt vinni a mai emberekhez. S fejlesztem angol nyelvi tudásomat, mert igyekszem aktívabban bekapcsolódni a nemzetközi művészeti életbe.
– Cervantes óhaja volt: „Bárcsak ne volna olyan nagy a távolság az álom és a valóság között!” Egy nyolcvanéves embernek is vannak – legyenek – álmai. Közelítsenek a valósághoz: a megvalósuláshoz!
FOTÓK a beszélgetésről Kisfaludi Istvántól itt…
Kép: „Sorsjáték” – Don Quijote sakktábláján életének figurái
