Pár hónappal később egy növény kacsintott biztos az arra járó egyénre, mert másnap reggel város körüli útra indult a tudtom nélkül. Biztos jobban érzi magát egy csöndes udvarban, mint egy zajos utcában… Tovább folytatva a sort mára csak a fák maradtak, mert a „biztonságukat” szolgáló támasztórudak tűntek el a hold fénye alatt. Mire ébredek holnap reggel? Mint mindig optimista ember, reménykedem abban, hogy az általam vásárolt tárgyak visszakerülnek az eredeti helyükre. De tudom, hogy ez sajnos hiú ábránd. Sajnos a kivágott fa már nem biztosítja egészségünk alapját, a város körüli útra ment növényem még mindig másnak díszeleg, valamint az oszlopok – reményeim szerint – nemrég ültetett fák kitámasztását szolgálják. Nem tudom, hogy mi a megoldás, de környezetünk és otthonunk védelmében mindent meg kell tennünk, hogy a bennünket követő generációnak példát állítsunk.
(A kép illusztráció)
