Vajon miért? Élhetünk szeretet nélkül? Mit érne az élet, ha nem ismerkednénk meg, ha a találkozásokkal nem gazdagítana a szeretet? Elmúlik. Igen. Akkor sem hiába. A múló évek bennmaradnak a fák törzsében. A születő és múló kapcsolatok nyomot hagynak bennünk. Ő sem lenne az, ha nem találkozik eltemetett barátjával és velem. Belső gyarapodás a szeretet-élet alakulása által történik.
-Persze, jön a halál. Elkerülhetetlen.Ám,ha az Én halhatatlan, múlhatatlan benne az igaz szeretet. A fájdalmas elválás egy új lépés egy -jelenleg elképzelhetetlen – találkozás felé. „Minden kezdetben ott a vég, ám minden végben egy új kezdet!”
– Mire alapozod vakmerő reményed?
-Te kérdezed, aki századokra örökíted meg a Biblia jeleneteit?!Alkotásaid arról beszélnek, hogy hiszel Istenben, akiről vallja János apostol:”Istennél semmi sem lehetetlen.” (Lk 1,37) Isten Fia pedig, Jézus arról tanít, hogy „Atyám házában sok hely van… elmegyek és helyet készítek nektek.” (Jn14,2)
És kérlek, emlékezzél, hogy keresztre szögezetten, haldoklása közben, ahhoz, akit súlyos vétek miatt feszítettek meg, és védelmére kelt a káromolt Jézusnak, akkor Jézus ígérte neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.” (Jn 14.2)
– Értelek, értelek, – közben vörös borral koccintottunk – de úgy vagyok ezzel, ha Isten őszinte hozzám, akkor én erre a Biblia egyik szereplőjével így szólok hozzá: „Hiszek! Segíts hitetlenségemen.” (9,24)
Nagy csönd lett a társunk. Egy vagy több percig tartott, már nem emlékszem. Ő szólalt meg.
– Ha akarnám sem tudtam volna vagy tudnám elkerülni a szeretetet, amely lelkembe öleli szeretteimet. Ha megszüntethetetlen a szeretet,akkor úgy látszik, a nekem készített „helyet” a paradicsomban én sem kerülhetem el…Nem is akarom. Még néhány órát beszélgettünk. Új könyvén dolgozott: „A látható láthatatlan.” Benne van az a kép is, amit XXIII. János pápa köszönettel fogadott el.A Keresztút 14 állomása is a könyvben látható, mely a szomszéd község templomában, Újszilváson jeleníti meg az Istenember szenvedését.
A látogatás ideje lejárt. A falu csendes utcáján senki nem tudta, kit kísérek a busz megállóhoz. Megöleltük egymást. Ma már elmúlt 90 éves.Reménykedem, még az „elképzelhetetlen találkozás előtt” újra találkozunk…
(A kép illusztráció)
