Ünnepekkor tündöklőbb, hétköznapjain visszafogottabb lett a forma és minta. A hátlapon jelölte, mely napon készült, a felirat segített helyes irányba fordítani a rendezésnél. A kész idomok lassan felfelé kígyóztak otthonában a képcső két oldalán, az családja életének is részévé válva. Most hiányoznak onnan, látványuk, de energetizáló hatásuk miatt is. A festmények nélkül üres maradt a lakás néhány helysége. De nemcsak a lakás, hanem a Losontzi Iskola tanárija, egy vállalkozás irodája, és egy gyarapodó család is mandala nélkül maradt.
Az elsőt Lőrinc a nyugdíjba vonulása alkalmából adta iskolájának. E mandala belsejében rendhagyó módon, realisztikus elemként jelenik meg a régi –már lebontott -épület, négyes körök csokrain, gyöngyein keresztül jutunk a kép széli ragyogásba. Ez a kép sűríti a 39 év élményét az utókor számára. A kavicstárolók feletti mandalák már messziről, az Artem Galéria ajtajából hívogatnak, az említett közös kiállításokon Lőrinc 600 db A/4 fehér lapra festett munkája folytatásaként. Valahonnan valahová juttatják el az alkotót azon a napon, mikor készültek. Vagy azt, aki ráhangolódik és magával viszi otthonába. A belefeledkezést megkönnyítette a füstölők illata, mécsesek és Makula Győző relaxációt segítő zenéje, ha valaki ellátogatott a november 15-i megnyitóra.
A nyugállományú napok első képe mellé került az utolsó, három napja befejezett munka, melynek Áthatás a címe. A három rész számomra Lőrinc életének szakaszait jelzi, hasonló szimbolikával, mint ahogy azt a népművészet fejfakincsében is tették. Érdekes, hogy a világ legtávolabbi tájának filozófiájából indulva az alkotó hazaérkezett. Számot vetett sorsával és vár, de lélekben készül is további feladataira.
