– Mióta dolgozol pontosan ezen a területen?
– 2003-ban kezdtem el dolgozni a hajléktalanellátás területén. Azonban a szakmai gyakorlatom nagy részét az akkori Humán Szolgáltató Családsegítő Szolgálatánál töltöttem. Mégis úgy éreztem, hogy a fedél nélküli emberek a társadalom leginkább perifériájára szorult tagjai. Ők vannak leginkább kiszolgáltatott helyzetben. Nem csupán a fedél nélküliség okoz problémát, hiszen az már a fő problémájuknak a következménye. Gondolok itt arra, hogy akik idekerülnek már megküzdöttek a munkanélküliséggel, sokszor család, barátok hiányával. Ők azok, akik nagy segítségre szorulnak. Hiszen sokszor a segítő szakembereken kívül mindenki elfordul tőlük. Ezért vonzott ez a terület.
– Hogyan fogadtad a hírt, hogy te is kapsz kitüntetést?
– Kaptam egy levelet a Cegléd Városi Önkormányzattól. Fogalmam sem volt, hogy mi lehet benne, hiszen nem szoktam ilyen levelet kapni. Amikor kinyitottam meglepődtem, hogy arról értesítenek, hogy kitüntetésben fogok részesülni. Nagyon örültem neki. De úgy érzem, hogy ezen a napon nem csupán én kaptam elismerést, mert ezt gondolatban megosztottam és meg is osztom minden kollégámmal, aki ezen a területen dolgozik. Örülök annak is, hogy ilyen nagyszerű kollégáim vannak és csapatként tudunk dolgozni. A munkájukat ők sem munkának, hanem hivatásuknak tekintik. Számomra a legfontosabb, hogy ilyen jó csapatban dolgozhatom. Köszönöm Nekik ezúton is!
(Fotó: Szokolai Attila)
