Lányos zavarában meglepődött, de nem ijedt meg tőlem, aki lány vagyok és egy fejjel alacsonyabb.
De gondolkodóba esett,miközben bele vigyorgott a képembe. Aztán végül úgy döntött,mégis csak elviszi a biciklit,amiért „megdolgozott”, főleg mivel hiába ordítottam, hogy rendőrt hívok. Ekkor még fogtam a kabátját, de remegtem az idegességtől,így nem tudtam tartani, és csak annyit mondott:hívjak… Ekkor már teli torokból üvöltöttem, hogy „Biztonságiak! Segítség biciklit lopnak…” Az említett kedves kétajtós szekrény,mamlasz zsebre tett kézzel bambult ki a fejéből és lesett… Itt még bele tudtam karolni a„féregbe”, hogy akkor a kezemben lévő telefonról hívom a rendőröket (én kis naiv), de mivel látta, hogy sem a három ember,aki jött szembe vele,sem a biztonságiak nem fogják akadályozni amekkora erővel csak tudta kirántotta magát a kezemből és röhögve elszelelt az újabb zsákmánnyal.(…)
Ilyenkor már késő azon gondolkodnom, hogy mit kellett volna tennem, de biztos, hogy legközelebb nem leszek ennyire „nőies”.
Minden esetre köszönöm az emberségességet,amit ma tanúsítottak felém, és kívánom kapják vissza ugyan ezt a jóindulatot. Azért én ezentúl is segítem vinni az idősek csomagjait és megkérdezem, hogy tudok-e segíteni, ha azt látom, hogy valaki rászorul.
(A kép illusztráció)
A probléma valós. Én is egyik ismerősömre várakoztam a kórházépület tövében lévő padon, amikor láttam, bejön egy férfi az utcáról, gyalogosan. A tőlem jobb kézre eső kerékpártárolóhoz igyekezett, szemrevételezte az ott lévő járműveket. Még meg is fogta egyiket-másikat. Várakozás közben nézelődve nekem feltűnt mindez, és tudatosan figyelni kezdtem őt. Észrevéve ezt, szemmel láthatólag ideges lett, és telefonálni kezdett. Mintha közölte volna egy esetleges „megbízó”-val, hogy most nem aktuális, mert figyelnek, várni kell. Feszélyezve érezte magát, ezért kis időre elment, de hamarosan visszatért. Ismét nézegette a kerékpárokat, de látta, még mindig ott vagyok, ismét telefonált. Láthatóan zavarta a jelenlétem. Közben megérkezett az ismerősöm, így nem tudom, mi lett a történet végkimenetele. Remélem, nem történt semmi rossz, de ezt tényleg csak remélni lehet. Úgyhogy tényleg jó, ha az ember vigyáz az értékeire, bárhová megy, mert a portán lévő biztonsági személyzet – ahogy a cikkben is láthattuk – nemigen nyújt segítő kezet a bajbajutottnak. Valószínűleg fel sem tűnne, hogy valaki gyalog megy be, s kerékpárral jön ki. Mert aki tényleg ott zárta le a járművét, és csak bemegy érte, hogy elvigye, az nem nézelődik, nem próbálkozik mindegyikkel, nem fogdossa más kerékpárját, mint valami eladásra szánt árut. Tehát jó, ha résen vagyunk, bárhová is megyünk! Hol egy lámpát törnek le… nem számít, hogy agydinamós, és nem működne másképp, elég a kártevés. De egy elemes gumilámpát is, ha fennhagyja a tulajdonos a biciklin, azt is elemelik. Nem számít, hogy az elem már kifogyóban van, akkor is. Ennyire szegények lennének az emberek? Tehát: ezer szem mindenre!