A ceglédi harangok legtöbbje a budapesti Szlezák László harangöntő műhelyében készült. Szlezák László 1910-ben Thury János gyárát vette meg, s az első világháború után a harangpótlások legtöbbjét itt öntötték. A leghíresebb itt készült harang a Szent István Bazilika 7795 kg-os Szent Imre harangja. A gyárat azután 1951-ben államosították.
Városunk jelképe, meghatározó sziluettje a Református Nagytemplom kupolája, tornyai. Négy harang lakik a tornyokban. A keleti toronyban van a 3128 kg-os B hangú nagy harang, amely Szlezák László műhelyében öntötték 1924-ben. A református templomok harangjai közül a második legnagyobb az országban, a debreceni Nagytemplom Rákóczi harangja után. Közadakozásból készült. Külseje egyik oldalán egy nyitott Biblia van, rajta kehely, s felirat: „Tebenned bíztunk elejétől fogva!”, valamint „Hirdesd Egyházunk erejét, Hazánk feltámadását, nemzetünk örök létét!” A középső harang 1161 kg-os, D hangú 1911-ben készült, ugyancsak a Szlezák öntödében. A harang felirata:”A sötétség után a világosság”. A másik oldalán :”Jertek, imádjuk az Urat!”A kis harang 365 kg-os, „B” hangú, magas, csengő hanggal.
A Szent Kereszt Felmagasztalása katolikus templom 1820-25-ig épült. 1944-ben három harangja volt. Az egyik 1480 kg-os, Jézus Szíve harang (1921-ben készült ifj.Wallser Ferenc öntödéjében), a második 6 mázsás, és a harmadik 50 kg-os lélekharang. A 6 mázsás harangot az állam hadi célokra elrequirálta, a lélekharangot pedig az ostromkor szétlőtték. Harangokat pótolták, Szlezák László műhelyéből kerültek ki, 1948-ban a 204 kg-os harang, és 1949-ben az 51 kg-os lélekharang. Egyszerre csak a vasárnapi 11 órás nagymise alkalmával szólal meg.
A városkép harmadik meghatározó tornya a kecsesen égbetörő evangélikus templom tornya, s benne a 600 kg-os G hangú harang. 1931-ben Seltenhofer Frigyes és Fiai műhelyben készült. Külsejét körben indás-virágos minta díszíti, szőlőfürtökkel. Az egyik oldalon a felirat: „Jöjjetek és lássátok az Isten dolgait; csodálatosak az Ő cselekedetei az ember fiain.” A másik oldalon: „Uram, kihez mehetnénk?örök életnek beszéde van Tenálad!”
A régi ceglédiek körében tréfás népi monda maradt meg a ceglédi harangokról, hogy hogyan „beszélgetnek” egymással:
Először megszólal a katolikus harangzúgás, alt hangon:
„Nincs kenyér! Nincs kenyér!”
Erre válaszol a református harangszó:
„Ád az Úr! Ád az Úr!”
Az evangélikus templom harangja fejezi be:
„Majd meglátjuk, ád-e, vagy se!”
Fennmaradtak szólások is a haranggal kapcsolatban.”A szófukar ember hallgat, mint a néma harang”, ha a halálán volt valaki, akkor” Megkondították felette a harangot” mondták. Ha pedig valami reménytelen volt, akkor ez volt a szólás : „ennek már harangoztak”.
Így az újév elején ennyit szerettem volna elmondani a városunk harangjairól, amelyek csodálatos hangjaikkal elkísérik az itt élő embereket bölcsőtől a sírig, osztoznak örömben, bánatban, és szorgalmasan számolják a gyorsan múló időt.