KIFOGÁSOK. S talán elfogadható, segítő válaszok…
- Nehéz a helyesírás. Igaz. De ha az idegen nyelvet, például a német grammatikát (der, die, das …) tanuljuk? (Nagy László költő: „Nem elég magyar anyanyelvűnek születnünk, tanulnunk kell magyarul a sírig.” Kodály Zoltán „A magyart is tanulni kell, még született magyarnak is.”)
- Nincs érzék hozzá. Némelyeknek az autóvezetéshez… Mit kell tenni – miként a helyesen írást is? Gyakorolni, gyakorolni!
- Nem logikus a szabályozás. Háromfajta logika érvényesül benne. Grammatikai: zsebre vág, sorba áll … az előtag ragos, ezért különírjuk; kőfal, műkő kerítés, bőr pénztárca, műanyag padlóburkolat – csak akkor írjuk egybe az anyagnévi szerkezetet, ha mind az előtag, mint az utótag egyszerű szó; előadó-művészet, miniszoknya-viselet – a három tagból álló összetett szó meghaladja a hat szótagot. Jelentéstani: ágról szakadt (levél) és ágrólszakadt (szerencsétlen), tűzről pattant (szikra) és tűzrőlpattant (menyecske), hat ökör (hat jószág) és hatökör (nagyon buta) – jelentést változtat az egybe- vagy különírás. Szótörténeti (etimológiai): mindnyájan = mind + nyáj (emberek sokasága) + an a sokan mintájára; ördöngös (a. 3. „ö” is rövid) = ördöng (az ördög korábbi alakja) + (ö)s kötőhangzós képző, s a kötőhangzó mindig rövid.
- Minek bajlódni vele, mindent tud a helyesírási program. Nem mindent. Például a jelentéselkülönítést a konkrét szövegösszefüggésben (lásd 3. pont!). A nyelv bonyolultabb rendszer, mint a mosógép műszaki szerkezete, amely programozható.
INTÉS. „Az írás és a beszéd módja mindenkit leleplez. „Jól beszélni és írni magyarul, ez tehát igazából: jellemkérdés.” (Illyés Gyula)
(Az új, 12. helyesírási szabályzatról a következő számban olvashatnak.)
(A kép illusztráció)
