A megértést a hétvégén látott remek (történeti-képzőművészeti) kiállítás könnyítette. A Nemzeti Galéria A művészet forradalma című tárlata az 1910-es, 20-as évek orosz-szovjet műalkotásain keresztül mutatta be az első és legnagyobb kommunista államalakulat létrejöttét és benne a művészeti élet újító alkotóinak egy-egy munkáját. Ráadásul a Jekatyerinburgi Művészeti Múzeum gyűjteményéből, melyet Európában még sehol sem láthattunk. A korábban Szverdlovszk néven ismert, Urálon túli nagyváros Malevics, Kandinszkij, Rodcsenko, El Liszickij munkái mellett Larionov és Goncsarova képeit is elküldte Budapestre. A tárlat középső traktusában filmdokumentumok és ismertetők segítettek választ kapni arra is, hogy a forradalom első éveiben (Lenin által) támogatott művészek miért voltak kénytelenek távozni a birodalomból, hogy aztán Franciaországban éljék ki kísérletező kedvüket és hozzanak létre korszakos életműveket. A művészeti irányvonal akkor változott meg a szocialista realista és neoklasszicista ízlés felé, mikor Sztálin vette át a hatalmat. A későbbi Hitleri „tisztogatáshoz” hasonlóan üldözte az avantgárd törekvéseket, a művészetet a propaganda egyik leghatékonyabb fegyverének tartotta, így mindig kitüntetett figyelemmel kezelte. Tudjuk, hogy mit jelentett ez a diktatúra éveiben, főként Szolzsenyicin tollából, aki az (átnevelő) táborokat „testközelből” tapasztalata meg. Egy kicsit kedvezőbb volt a filmesek helyzete, hisz kulcsszerepüket a diktátor hamar felismerte. Filmhíradóik mellett olyan tiltott témákat is megörökítettek az íróasztal fióknak, mint az embertelen munkakörülmények, járványok, árva, éhező gyermekek, vagy a háborús katonai veszteségek. Ezek ma olyan felbecsülhetetlen dokumentumai a kornak, melyek az objektivitást szolgálják. Mellékesen: a mozgókép mesterei kisfilmeket kreáltak (maguk örömére) a rendelkezésükre álló tetemes anyagból, melyekkel előkészítették Eisenstein Patyomkin páncélos című filmjének művészeti áttörését is.
A modernnek ható festmények mellett e kisfilmekből is átnyújt egy csokrot a tárlat, mely május 1-ig látható budavári Nemzeti Galériában.
P. Rónai Gábor
