A napokban az egyik bevásárlóközpont parkolójában megálltam. A kocsim mellett valaki elejtett egy szendvicset, melyet 15-20 kis veréb felfedezett és elkezdtek csemegézni rajta. Ahogy továbbmentem megriadtak és a bevásárlókocsik között találtak menedéket. Szerettem volna lefotózni őket, így az előző zsákmányukat közelebb vittem a kocsikhoz és a szemetes kuka mellé elbújtam. A madarak egyenként kiröpdöstek a rejtekhelyükről és csivitelve ismét fogyasztani kezdték az élelmet. Sikerült lefényképeznem őket. Egy-kettőre elfogyott a szendvics, így nem ment kárba és a placc is tiszta lett. A verebek igen hasznos teremtmények.
Sajnos, nem mindenki így gondolja. Kínában még az ötvenes években Mao Ce Tung idejében elrendelték, hogy ki kell irtani a verebeket. Neki is láttak: lábasokkal, dobokkal mindenfélével zajongtak és nem engedték megpihenni a kis jószágokat, amelyek kimerülve leestek a földre. Ott meg agyonverték és teherautószámra gyűjtötték őket. A tettüket dicsőségnek gondolták, de utána jött a feketeleves: a hernyók és bogarak elpusztították a gyümölcsfákat, a sáskák a szántóföldeket. Így hatalmas élelmiszerhiány lett, több mint 10 millió ember halt meg. Sajnos, az ember olykor vakon hisz a téves gondolatoknak, és ennek meg is van az ára. A verebeket és más kiszolgáltatott állatokat etessük télen is és ők megszolgálják törődésünket.
Józsi bá’
