1.6 C
Cegléd
2025. november 29. szombat
spot_img

Számháború

Zenitjén tündökölt a kolhoz-idill: az emberi verejték értéke néha már elérte a napi egy egész munkaegységet[2]! Zárszámadáskor ugyan legtöbbször nem osztottak nyereséget, de a háztáji gazdaság révén mindig csurrant-cseppent valami… Mint a vasárnapi ebéd végén a keményhabú sör, a csatos üvegből. Vajon emlékszik-e még valaki az ízére, s a mennyei áhítatra, ami a gyermeklelket eltöltötte – apai engedéllyel hörbölvén a kesernyés, fehér habot?

A templomhajó boltozatáról egyetlen huszonöt wattos, csupasz izzó lógott hosszú kábelen: a Hatalom mindössze ekkora fényességet engedélyezett az Isten Házában. Viszont a marxista eszme jelképe is veszített kissé a ragyogásából: a Tanácsháza fatornyán szélkakaskodó, ötágú vörös csillag belső világítása évek óta nem akaródzott megjavítódni… Felszabadulásunk Ünnepén[3] pedig lám, mit merészelt Galli János, az úttörőzenekar karnagya; szembeszállt a tanácselnöki utasítással, mely szerint „Szóljon a zene, mialatt a vendég elvtársak reggeliznek!”

– Kérem, ezek a gyerekek hajnal óta zenés ébresztővel járják a falut. Nem engedem őket játszani, amíg teát és reggelit nem kaptak!

Én – a tizenhárom éves, kistermetű bé-trombitás – akkor kóstoltam életemben először virslit, maróan csípős mustárt…

Lassacskán lazulni kezdett, egyre tágult a fojtogató hurok, de még sokak torkán ott volt a nyoma.

A tsz-elnököt, az agronómust és a titkárt a hivatalában vagy értekezleten elvtársnak szólították, ellenben a szocialista termelőszövetkezet ügyeit intéző jogtudor megmaradt ügyvéd úrnak éppúgy, mint a tanár úr, mérnök úr és a plébános úr – bár ez utóbbit a VB[4]-titkár röviden csak vén csuhásnak nevezte a háta mögött… Szemtől szembe meg sehogy, mivel a templom táján járva mereven balra tekerte a nyakát (az átellenben lévő pártház felé), hiába pisszegett rá mutatóujja mögül a kőből faragott Nepomuki Szent János.

Nekünk, falusi suttyóknak semmilyen galibát nem okozott a titulusok útvesztője, tudathasadás nélkül vészeltük át az úttörőmozgalom és a hittanoktatás közötti ingajáratot is… Mert az emberfiát kedden délután az iskolában katekizmusra tanította a káplán, csütörtökön ugyanabban a teremben őrsi gyűlést tartottunk. Egyedül Kovács Jóskába szorult olyan makacs pásztorvirtus, hogy nem cserélgette a ministránsok fehér karingét a vörös nyakkendővel! Hétfőnként szó nélkül, lesütött szemmel hallgatta végig az osztályfőnöki feddést, laza testtartása felért egy egészalakos vállvonogatással. Az iskolai úttörőcsapat akadályversenyére sem jött el, lemondva a várva várt számháború szívdobogtató izgalmáról, – egyúttal megkockáztatva a távolmaradásért járó megrovást, a kilátásba helyezett két pofonnal együtt.

Őrsi zászlókat lengetve, vidáman meneteltünk a Tiszához vezető úton. Az akadályverseny állomáshelyein időről időre megállva végrehajtottunk valamilyen feladatot, – ami természetesen az állomásparancsnok-tanár szakmai profiljába illett. Az énektanárnő ellenőrzési pontján harsogott a „Mintamókus”, meg az „Amuri partizánok dala”; Pusztai tanár úr pedig ravaszul ötvözte a földrajz- és biológia témakört, a fák oldalán tenyésző mohák és zuzmók segítségével történő tájékozódás kérdésében. A testnevelő tanár vizesárok fölé feszített kötélen hajszolt át bennünket, majd a Tisza ártéri erdejébe érve várt ránk az utolsó megmérettetés – vélhetően a sarlóval és kalapáccsal pallérozott, zsendülő világnézetünk próbatételéül. Soha nem tudom meg, kinek az agyában született meg a kegyetlen ötlet, s ki engedte tízegynéhány-éves gyerekekkel végigjátszatni azt a morbid komédiát… Az igazság kiderítésében nem számíthatok senkinek a segítségére, mert erre még kevesebben emlékeznek, mint a sörhab kesernyés ízére. Pedig ez sokkal keserűbb.

Merthogy Tárkányi Botond, történelem- és magyar-szakos tanár (akiről azt pusmogták, hogy rendszerellenessége miatt száműzte hozzánk a káderpolitika), ez a jóérzésű, humanista magyar nem önszántából tette, abban biztos vagyok! Tőle joggal vártunk ilyesféle kérdést, az erőszakos császári verbuválásokra célozva: – Milyen történelmi időszakhoz köthető a következő katonadal keletkezése?

És énekelve idézte volna:

– „Sej, Nagyabonyban csak két torony látszik,

De Májlandban[5] harminckettő látszik.

Inkább nézem az abonyi kettőt,

Mint Májlandban azt a harminckettőt!”

Ehelyett a tanár úr öregesen fátyolos, kedvetlen hangon olvasta egy cetliről: – A feladatok teljesítése során egyik társatok életét vesztette. Állítsatok neki emléket!

Ma is ugyanazt a viszolygást érzem… Próbáltunk pontszerző ötleteket kitalálni, de a megdöbbenés valódi tragédiává emelte lelkünkben a tébolyult elme briliánsnak hitt sziporkáját, és nem voltunk többre, másra képesek, mint az előttünk járó, – vagy utánunk következő csapatok. Kis sírhantot kapartunk a morzsalékos hordalékföldből, majd fűzfaágakból összetákolt keresztet szúrtunk a végébe, rácsomózott úttörőnyakkendővel.

A délutáni számháború élményéből alig maradt meg bennem valami. Fásultan, kábán botorkáltam a bokrok között, nem is védve igazán a homlokomra gumizott kartonlapon a négy számot: 3683… Az első leolvasott áldozatok között voltam.

Tárkányi tanár úrral mintha a saját sorsára mondattak volna óment[6] az akadályverseny erdejében… Boltozatos, bölcs homlokáról az élet mihamar leolvasta a láthatatlan számokat, s az év végi jegyet már nem ő írta be a naplóba. Pap temette, szenteltvízzel-füstölővel; Kovács Jóska fekete szoknyában, fehér karingben ministrált az atya mellett – mi pedig osztályonként felsorakozva álltunk a széles gyalogúton, vörös úttörőnyakkendőt viselve, előírás szerint. Talán a bájos ’hatvanas évek végén ebben az ideológiai kavalkádban nem is találtak semmi furcsát és kivetnivalót. Akkoriban így volt érdekes és sokszínű a világ!

Hanem azt már én sem tudom felidézni, hogy követte-e későbbi retorzió[7], amiért némelyik nyakkendős pajtás megszokásból keresztet vetett a gyászszertartás alatt, tisztelgés helyett…

*     *     *

Borda János

 


[1] mezőgazdasági kollektivizálás

[2] teljesítmény-mérőszám

[3] április 4.

[4] Végrehajtó Bizottság

[5] Majland: Milánó

[6] ómen: baljós előjel

[7] megtorlás

Hasonló hírek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Friss híreink

Összevesztek a TISZA jelöltjei?

A napokban váltak ismertté a TISZA választókerületi képviselőjelölt-jelöltjei. Meglepetést...

Digitális marketing stratégiák az egészségügyben

Manapság aligha lehet alábecsülni a digitális marketing fontosságát, különösen...

Tartós homlokzati megoldások építkezéshez és felújításhoz

Az épületek külső felületének kialakítása hosszú évekre meghatározza egy...

Mennyi ideig bírja egy elektromos autó akkumulátora?

Az elektromos autók akkumulátorai sok járműtulajdonos figyelmét lekötik, mivel...

Hárommilliárdos állami forrásból fejlesztik a ceglédi kórházat is

A kormány több mint hárommilliárd forintot biztosít hazai egészségügyi...