Február 29-én hosszú, súlyos betegség után elhunyt Bíró Jánosné Rozika, a Ceglédi Nótaklub alapító tagja és vezetője. A 77 évesen elhunyt Rozika több mint 20 éve özvegy volt, öt unokája és fia (lányát tavaly temette el) mellett számos barátja, ismerőse gyászolja. Március 16-án 11 órakor helyezik végső nyugalomra a pomázi református temetőben.
Fia, Bíró János így emlékezik édesanyjára: „Anyukám az érzékeny emberek nehéz életét élte. Világéletében azon munkálkodott, hogy egy olyan világot teremtsen magának, ahol – a képeslapjaiban megírt kedves és gondos szavaknak, az érzelemteljesen előadott nótáknak, a szívvel megsütött süteményeknek, – létjogosultságuk legyen. Nem volt könnyű, de sokszor megindította a szíveket, elgondolkodtatta az embereket. Azt a kiveszőben lévő, ma már romantikusnak számító értékrendet, amit olyan kitartóan képviselt, olykor talán újra előhúzhatnánk lelkünk egy titkos rekeszéből, megfeledkezve a mindennapos hajszáról, küzdelemről. Talán könnyebb lenne az élet.
Küzdelmes éveitől eltekintve utolsó, több mint 20 évét úgy tölthette, ahogy mindig is szerette volna. Hódolhatott szenvedélyének, az éneklésnek, ahol megmutathatta végre tehetségét, ami olyan sokáig titokban maradt. Ő úgy énekelt, hogy nem csak előadott, hanem átadott. És ez hatalmas adomány volt mindenkinek. Ugyanilyen szellemiséggel volt anya, később nagymama, majd dédnagymama is. Túlfűtötten érzelmes, szerető, gondoskodó, a végletekig aggodalmaskodó. Sok mindent szeretett az életben, de a nővéremmel mindig érezhettük, hogy mi vagyunk a legfontosabbak számára, mint ahogy az unokái, dédunokái is. Remélem, ha most egy felhő szélén ülve letekint a mennyből, látja, nem volt hiába szívből élni, mert sokan szeretik és még nagyon sokáig nem felejtik el.”
Nótaklubbeli barátai így búcsúztak:”Nagyon szerette a magyar nótát és imádott énekelni. Nemcsak a rendszeres nótaesteken, de a Városháza udvarán megrendezett Nyáresti Vigadalmakon is cigánydalokkal kápráztatta el a közönséget. Aki ismert tudta, hogy óriási nagy szíved volt, aki szeretett, annak duplán viszonoztad a szeretetét! Óriási űrt hagytál magad után! Emléked szívünkben örökké őrizzük!”
Küzdelmes éveitől eltekintve utolsó, több mint 20 évét úgy tölthette, ahogy mindig is szerette volna. Hódolhatott szenvedélyének, az éneklésnek, ahol megmutathatta végre tehetségét, ami olyan sokáig titokban maradt. Ő úgy énekelt, hogy nem csak előadott, hanem átadott. És ez hatalmas adomány volt mindenkinek. Ugyanilyen szellemiséggel volt anya, később nagymama, majd dédnagymama is. Túlfűtötten érzelmes, szerető, gondoskodó, a végletekig aggodalmaskodó. Sok mindent szeretett az életben, de a nővéremmel mindig érezhettük, hogy mi vagyunk a legfontosabbak számára, mint ahogy az unokái, dédunokái is. Remélem, ha most egy felhő szélén ülve letekint a mennyből, látja, nem volt hiába szívből élni, mert sokan szeretik és még nagyon sokáig nem felejtik el.”
Nótaklubbeli barátai így búcsúztak:”Nagyon szerette a magyar nótát és imádott énekelni. Nemcsak a rendszeres nótaesteken, de a Városháza udvarán megrendezett Nyáresti Vigadalmakon is cigánydalokkal kápráztatta el a közönséget. Aki ismert tudta, hogy óriási nagy szíved volt, aki szeretett, annak duplán viszonoztad a szeretetét! Óriási űrt hagytál magad után! Emléked szívünkben örökké őrizzük!”
(A pomázi temetésre Károly Ferenc önkormányzati képviselő buszt szervez azoknak a barátoknak, ismerősöknek, akik szeretnének végső búcsút venni Rozikától. A részvételt jelezni Bíróné Marikánál lehet +36 30 460 9485 telefonszámon.)
