Ezután a meghívott diákok tehettek fel kérdéseket a képviselőknek, akik megértően válaszoltak, és megerősítették az Unió jelmondatát, „Egyesülve a sokféleségben”, azaz minden helyzetben össze kell fognunk. Egy óra körül értünk az ebédlőbe, amikor beléptünk, enyhe csalódottság futott át az arcunkon: csak bagett és salátás tálak voltak az asztalon. Ugyan minket sem kellett félteni, azonnal fellángolt a jó magyar a túlélési ösztön. Nemcsak a saját, de a környező asztalokról is megettünk mindent, amit ehetőnek véltünk. Mindeközben természetesen morogtunk, ezután jött a meglepetés: a főétel. „Ó! Hogy főétel is van?” Az ebédszünethez tartozott még az ún. „Eurojáték” első fordulója, 18 különböző nyelvű kérdést kellett megválaszolni négyfős nemzetközi csapatokban. Ehhez persze meg kellett keresnünk az adott nyelvhez tartozó diákot, most aztán kihasználhattuk angoltudásunkat, és az is kiderült, hogy milyen hasznosak a nonverbális eszközök. Majd az előre kiadott témák szerint kellett csoportokba rendeződnünk: a menekültkérdésre, a fiatalok munkanélküliségére, a környezetszennyezésre, a szabadságjogokra, a biztonságra, ill. az EU jövőjére kellett válaszokat keresnünk. Az eredményt végül a plenáris ülésen vitattuk és szavaztuk meg, fel is szólalhattunk, közülünk Bálint élt ezzel a lehetőséggel (zavarában elfelejtette, mit is mondott): úgy vélte, sokat segítene, ha igyekeznénk megismerni a menekültek kultúráját és vallását. Rögtön a plenáris ülés után, az Eurojáték első fordulójának négy győztes csapata mérte össze tudását egy zenés-játékos versenyben. Hat óra után a rendezvény véget ért. Kaptunk egy EU-zászlót, euroscolás pólókat és a nyert pénzt. Az ülésterem előtt bevártuk az osztályt, felleltük a még le nem zárt mosdókat, előkerítettük Dávid kabátját (ugyanis reggel eltűnt), készítettünk pár képet még a parlamentben, majd fáradtan szálltunk fel a buszra.
Kovács Adrienn 11. a
