Iskolámban, a Kossuth Gimnáziumban több hónapja készültek az éneklő osztályok a márciusi versenyzésre. Komoly munkájuk eredményét immár a Club Tv-nek köszönhetően online élő adásban is élvezhettük.
Délutánonként a folyósokat, vagy az alagsort járva a készülődéshez behozott hangszerek – csak úgy – gazdájuk örömére is megszólaltak. Ritmusszekciók alakultak a padokból, székekből, asztalokból, kulcscsomókból, vagy ami éppen a gyerekek keze ügyébe akadt. Olgyai Ábel – kis túlzással – fél éve nem tette le a gitárját, most éppen a Fordított Napi kampány miatt.
Nem komoly – mondhatnánk, – csak játék!
A hétvégén Kurtág Kraft című művét volt szerencsém meghallgatni és látni a Berlini Filharmonikusok előadásában. A karmester előre bejelentette, ne lepődjenek a nézők, ha a szólisták rohanni kezdenének – cintányérral a kezükben – a nézőtér legtávolabbi pontja felé. Bemutatta a zenészt, aki vízvezetékcsőből, konyhai eszközökből, lemezdarabokból és műanyag csővel, vízzel telt műanyag-vödörből csalt elő különleges hangokat. A közel száz „ready made” hangszer szisztematikusan és kiváló megkomponáltsággal épült be a nagyzenekari hangzásba, sőt időről időre meghatározó szerepet töltött be a szenvedélyesen, de ma még fontosabb boldog mosolyú együtt muzsikálásban. A közönség először gyanúval méregette a cseppet sem megszokott mozgást és a teljességet is meghaladni akaró – zeneileg szinte meghatározhatatlan -hangok megszólalását, de a finálé után húsz perces vastapssal fejezte ki átlagon felüli tetszését.
Aggodalomra nincs ok: nem merészkedek a zeneelmélet területére. Csak párhuzamot vélek felfedezni Vágó tanár úr irodalmi színpadosainak ünnepi flash-mob feeling-je, esetleg Pongó Judit Az absztrakt világa című kiállításának megnyitóján fellépő balettkar mozgása, vagy Gimesy Péter Marcell Duchamp polgárpukkasztó akcióiról és műveiről szóló előadása és a fenti örömelvű művészeti megnyilatkozások közt.
Egy-szál egyedül, komoly arccal sorolni a 12 pontot, majd teljes átéléssel szavalni, hogy „Talpra magyar…”, miközben a folyosón mosdóba igyekszenek, tízóraiznak, vagy a mobiljukon játszanak, az előadáson keresztül rohannak a büfébe: bátor tett. Csitult a zsivaj, lassultak a lábak, megálltak az egymással csipkelődők és a végén félszázan mondtuk együtt „…válasszatok!”
A lélek- és gyógytornász akciófestményeinek megnyitója majdnem teljes sötétségben, zenével és hagyományos, tüll-öltözetű táncosok örvénylésével vette kezdetét a Kossuth Lajos Gimnázium dísztermében. Alig talált magának helyet az érdeklődő, eljöttek az ismerősök, megmozdultak a diákok is, a Benedek Péter Rajzkör ezen a pénteken nonfiguratív festményeket kreált.
Lehet azért hagyományosat is választani: Apáthi-Tóth Sándor kiállítását a Tihanyi Apátság Galériájában és március 31-én 16.30-kor a Ceglédi Galériában Nagy Ottília művésztanár festményeit nézhetik meg. Április 2-án Somos Gyula festőművész előadását hallgathatják meg Jézus igazi arca címmel a FIAM műhelyben, április 6-án 17 órakor Szabó Sándor Virágok című tárlata nyílik a Nagykőrösi Arany János Művelődési Központban, a ceglédi Kossuth Múzeum pedig dr. Farkas Pál gyűjteményét mutatja be április 17-ig.
P.R.G.
