A Ceglédi Dühöngő Bajnokságot idén második alkalommal rendezte meg Cegléd Város Önkormányzata a Nyitott Tornatermek program keretében. A résztvevők között szerepelt a Ceglédi Kistérségi Szociális Szolgáltató és Gyermekjóléti Központ Szenvedélybeteg Közösségi Ellátásának csapata is. Sanyival és Attilával a csapat két tagjával beszélgettem.
– Milyennek találjátok a bajnokságot? Hogyan jött az ötlet, hogy csapatot alkossatok?
– A szenvedélybeteg közösségi ellátás dolgozói az egyik csoportfoglalkozás alkalmával említették a programot. Ugyanis mi szenvedélybetegek, hetente találkozunk a szolgálatnál, és már múlt évben felvetette Fülöpné Zsuzsa, hogy indulhatnánk a bajnokságon. Akkor azonnal csatlakoztunk is ehhez a kezdeményezéshez. Idén másodszor veszünk részt rajta.
– Attila, hogyan készültetek a bajnokságra?
– Első alkalommal gondot okozott, hogy nem volt egyenpólónk. Ennek elkészítésében a szolgálat munkatársai segítettek: az egyik csoportfoglalkozáson közösen készítettük el. A hátrányainkat a lelkesedésünkkel kompenzáljuk. Közülünk még senki sem sportolt ennek előtte. Ez volt az életünkben az első lehetőség, hogy egy célért csapatban dolgozzunk. 8 héten keresztül zajlottak a körmérkőzések. Ősszel négy hét, tavasszal is négy hét. Szombaton 9-én a „Fajátszótéren” lesz az utolsó megmérettetés, ahol közös főzésre, bográcsozásra, beszélgetésre nyílik lehetőség. Ezen a szervezők is részt vesznek.
– Nektek mit nyújt szenvedélybeteg közösségi ellátás?
– 2012-ben kerültem a közösségi ellátásba. – válaszol Attila. – Számtalan programon vettem részt. Voltam egy-két napos kiránduláson, színházlátogatáson, bográcsoláson, húsvéti- és karácsonyi kézműves foglalkozásokon. Ellátogattunk Verőcére a Gyógyító Napokra. Szeretek ide járni, úgy érzem, hogy megélhetem a valahová tartozás érzését.
– Én 2014-ben találkoztam először a szenvedélybeteg ellátás munkatársaival. – folytatja Sándor. – Családi problémáimban, ügyintézésben is sok segítséget kaptam itt. Örülök annak, hogy hasonló emberekkel találkozhatom. Nekem nagyon fontos, hogy részt vehettem ezen a bajnokságon. Hiszen ez nem csupán rólunk csapattagokról szól, nemcsak minket hozott közelebb egymáshoz, hanem a családokat is. Nekem az egész családom jött szurkolni, és felemelő érzés volt, amikor a hat éves kisfiam büszkén tekintett rám.
– Sajnos nem tudunk kiemelkedőek lenni a többi csapat között. – teszi hozzá Attila. – Mi nem szoktunk külön edzeni egy-egy mérkőzés előtt. Viszont nagy örömmel játszunk. A múlt évben különdíjban részesültünk. Mi lettünk a „legszenvedélyesebb csapat”. Reméljük idén is azok leszünk.
– Aki szeretné megtalálni a szolgálatot, mert hasonló problémákkal küzd. Hol találhat meg titeket?
– Mi a Ceglédi Kistérségi Szociális Szolgáltató Szenvedélybeteg Közösségi Ellátásába járunk, a Pesti út 7. szám alá. Hétfőtől-csütörtökig 8-16-ig, pénteken pedig 8-13:30-ig vagyunk megtalálhatók az érdeklődők számára.
Szegedi Szilvia
