Ezután jelent meg Aranka és Jóska, az ellenőrpáros, akiket Alexics Rita és Bárdi Gergő játszott. Rögtön konfliktus támadt Aranka és Renátó között, majd Jóska gondolataiba tekinthettünk be. Alapjáraton Jóska, mint béketeremtő Jedi-lovag vicces volt, viszont tekintve, hogy nagyon elnyújtották a jelenetet, a végére sokkal inkább erőltetettnek és feleslegesnek éreztem.
Tipikusan az a fajta jelenet, amin az ember menetközben szívesen elnevetgél, viszont amikor visszagondol a darabra, nem feltétlen talál egy ilyen jelenetet helyénvalónak. Ezután következett Aranka vágyálma. Végül pedig Renátó következett. Talán az ő álma volt a legtöbbet mondó, leghatásosabb az összes közül, ez volt az a rész, amiről utána a néző a legszívesebben gondolkozik. Ez nagyban Rózsa Krisztián alakításának köszönhető. Számomra az előadás legerősebb pillanatai hozzá köthetőek – persze, ez egy nagyon hálás szerep. Amikor ő volt a középpontban, akkor bizony mindenki odafigyelt. Az előadás közben, szinte jelenetenként állították meg az eseményeket a drámapedagógusok, hogy kivesézzük együtt az imént látott történteket, de a folyamatos megszakítások miatt folyton kizökkentem a darab hangulatából. Jobban örültem volna, ha ezeket az előadás után beszéljük át, sokkal folyamatosabbnak érződött volna az egész. A produkció közben végig Antal Nimród 2003-as Kontrollja ugrott be, a mese és valóság keveredése hasonló volt. Akinek tetszett a Kontroll, az nyugodtan tegyen egy próbát a 99-es busszal, nem fog csalódni!
Összességében teljesítette a célját az előadás – elgondolkodtatott, szórakoztatott. Én szívesebben fogadtam volna – főleg az alapszituáció alapján – ha kevesebb komikus motívummal operál a darab, és a témát komolyabban, határozottabban fejti ki, de aki szeret játszani, annak maradandó élményben lesz része.
Németh Dominik 11. c
