– Fejlett anyanyelvi műveltségednek sajátos szerepe van nevelési és kapcsolati elveidben.
– Hiszek a szavak erejében, de erősebbnek tartom a tetteket, a személyes példákat. Ha a gyermekeim azt látják, hogy az én kezemben szinte mindig könyv van, ennek nagyobb a hatása, mintha az olvasás hasznosságáról beszélnék nekik. A minta a családi, baráti kapcsolatokban is meghatározó. Bírálni lehet és kell is másokat, de előzze ezt meg és kövesse az én cselekedetem – a másoktól elvárt norma szerint. Mielőtt ítélünk, ítéljük meg önmagunkat. (Zárójelben jegyzem meg: ez az erkölcsi tartás sok politikusból hiányzik.)
– Mielőtt valakivel nyilvános beszélgetést kezdek, felkészülök „belőle”. Például meghallgatom mások véleményét róla. Ezekkel szembesítelek most. „Ő mindenhez ért” – ezt dicséretként és ironikusan is mondták.
– Sajnos sok mindenhez nem értek. A természettudományokhoz, a műszaki dolgokhoz. A humán világ érdekel, a kultúra foglalkoztat. Mindig mindennek utánanézek. Ha csak egy utcai beszélgetésben is elhangzik valamely adat, vélemény, s keveset tudok róla vagy nem ismerem pontosan, akkor könyvekben, lexikonokban ellenőrzöm. Egyébként ma már nincs klasszikus polihisztor, mindentudó, mert a mai világ hatalmas tudásanyagát egy ember sem tudja befogadni. Az a modern tudás, hogy tudjam, hol kell megtalálni a keresett információt.
– „Távolságtartó, betartja a szigorú viselkedési formákat.”
– Igen, zárkózott ember vagyok, nem szeretek például – a szűk körömön kívül – tegeződni. Szépnek, tiszteletadónak tartom a magázást, az önözést, kellemes hang-színt ad a kapcsolatban. Például Reznák Erzsikével sok a közös munkánk, könyvet is írtunk együtt, naponta találkozunk, mégis mindkettőnknek jólesik a magázás.
– „Ügyel a megjelenésére, elegáns.”
– A hivatásom megkívánja. De a családi példát is követem: nagyapámat, apámat soha nem láttam öltöny és nyakkendő nélkül nyilvános helyen.
– „Komoly, de szereti a humort.”
– Inkább hallgatni, mint produkálni. Van a közelemben két olyan ember, akiket nagyon szeretek hallgatni szellemes, élvezetes stílusuk miatt: az öcsém, István és Bandi, azaz dr. Hajdu Endre. Ő – mintha vértestvér lenne – szellemtestvér, igazi barát.
– „Elégedetlen ember, ezért vonult ki a közéletből.”
– Valóban más a magánérzetem, mint a közérzetem. Kellemes, friss szellemű, inspiráló a családi és baráti környezetem. Ezt nem adja meg a város. Cegléd a történelmi és kulturális hagyományaival „többre vihetné”. Megtapasztaltam, felismertem: az ember úgy is harcolhat, ha egy időre feladja, esetleg visszavonul, – és ez is lehet győzelem. Erkölcsileg.
(A 2001-ben készült rádióinterjú szerkesztett változata.)
Koltói Ádám
