Megtiszteltetve éreztük magunkat, hogy a díszteremben az Igazgató ùr tartott számunkra egy tartalmas ismertetőt az iskola céljairól, életéről. Majd Etelkával bejártuk az épületet. Egy híres képtár vagy kastély tárlatvezetése sem lehetett volna érdekesebb.
Megzavarhattunk egy rajz órát is, ahol a kisdiákoknak egy kis derültséget okozott, amikor megtudták, hogy a német nénik, bácsik magyarul tanulnak.
A 10/b diákjainak már komolyabban kellet venniük minket. Miután a „Tavaszi szél vizet áraszt“-tal köszöntöttek (micsoda véletlen, ezt a népdalt pont tanultuk mi is), a tanárnő egy interaktiv órát tartott. A diákoknak kis csoportokban be kellett minket vonni a társalgásba. Nekünk ez nehéz volt, de megbirkóztunk a feladattal, a fiatalok érdeklődése hatékony motiváció volt. Christine homlokán már megjelentek az izzadságcseppek (koncentrálni kell a kérdésekre, majd a saját válaszával kell küszködni), amikoris rájött arra, hogy könnyebb dolga van, ha csak ő beszél – és csak mesélt és mesélt. Renátának sikerült megnevettetni a diákokat, de volt, aki egész komoly témák iránt érdeklödött, mint a dachaui történelem sötét korszakának feldolgozásáról.
Nagyon feldobva jöttünk ki az óráról.
Csoportunk másik fele egy műhelymunkának volt tanúja, ahol a Himnusz elemzése volt a téma. Egész jól értettünk sok mindent, hisz mi is tanultuk már. Sikerélmény egy magyar gimnáziumban – szuper!
Ennyi benyomás (fiatalodás) után még egy kellemes találkozás várt ránk: a könyvtár. Mit tartogathat egy iskolai könyvtár? Lelkesedést! A könyvtár vezetöje beavatott minket munkája szépségeibe. Az antikvár könyvek, a kézikönyvek, tankönyvek világa életre kelt. Örültünk, hogy egy könyvvel mi is hozzájárulhattunk a gyűjteményhez.
Egy csoportkép a gimnázium patinás lépcsőjén és a búcsú, annak reményében, hogy lesz alkalmunk találkozni, amikor nyáron a ceglédi diákok meglátogatják a dachaui partneriskolát.
Òriási köszönet Vilmának (Orisek Ferencné) és Helgának, akik megteremtették iskolalátogatásunk lehetőségét, a kedves tanároknak, akik mint diákokra tekintettek ránk és szivesen fogadtak, a könyvtár vezetőjének, az Igazgató úrnak, Etelkának, és természetesen a diákoknak. Viszontlàtàsra!
Az egyik résztvevő beszámolója.
